Leginkább az tetszett a filmben, hogy egyértelmű, a rendező kinek az oldalán áll (mellesleg én az ellenkezőjét gondolom), mégis hangot kap a "másik oldal" is, és az, hogy egy történetet mesél el, ami nem csak ürügy arra, hogy cukormázzal bevonva lenyomja a torkunkon egy amúgy is agyontárgyalt kérdésben a véleményét.
Némileg provokációként hat, hogy általában a tényleg már csak vegetáló, életjeleken kívül mást nem adó (?) emberek kerülnek szóba az eutanázia kapcsán, és a Ramón-féléket simán csak fogyatékosnak tartjuk (nem tudom, lehet-e még használni ezt a szót). Tehát nagyobb bennünk az ellenállás a halál melletti érveivel szemben. bugsy jól mondja, a film tényleg az élethez való jogról szól, és Ramón állapotáról aztán tényleg azt lehet mondani, hogy az inkább élet, mint a vegetálás.
Talán csak a katolikus egyház, pontosabban egy bizonyos képviselője az, akinek nevetséges az érvelése. Hívőként meg kell valljam, hogy az eutanázia kérdésén túlmutat az a bizonyos jelenet. Mi, keresztyények sokszor egy jól meghatározott, kicsit bemagolt üzenetet próbálunk átadni a lehető legszemélytelenebb módon, akkor is, amikor mi magunk nem is igazán éljük azt át, vagy nem aszerint élünk, nem személyes a bizonyságtételünk. Jézus, de az apostolai is mindig tudták, hogyan szólítsák meg (és főleg: hallgassák meg), akivel beszélnek, a tolókocsiba kényszerült, a világ dolgairól valószínűleg nem sokat tudó, sablonos szövegeket üzengető pap ennek az ellentéte. De ott a másik oldalon Ramón, aki erre persze jön az inkvizícióval meg a keresztesháborúval, amivel megspórolja magának gondolkodást.
Tetszett, hogy a film nem sajnáltatja Ramónt, ő is függ másoktól, de mások is függenek tőle, és kétségbeesnek, hogy mi lesz, ha ő nem lesz (mármint, hogy velük mi lesz!)
Kicsit feleslegesnek éreztem, hogy az ügyvédnővel való románca után Ramón Rosával is fut egy kört, és a rendező (és írótársa) szemlátomást nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a népes szereplőgárda minden tagját játékban tartsa, de sikerült.
Nem igazán értettem azt sem, hogy Ramón miért pont 28 év után vág bele a perbe, és kéri a "méltóságteljes" halált, de ez igazából mellékes, mert ugye miért ne
Talán nem először jegyzem meg, hogy egy film túl hosszú lett, de a jó párbeszédek még az üresjárat-jeleneteket is feldobják.
Külön köszönöm a rendezőnek, hogy nem megy át a film tárgyalótermi drámába és a bírósági jelenet igen rövid
Ezt egy amerikai filmben nem úsztuk volna meg.
