A A A A
A A A A
Szerző Téma: A forrás - The Fountain (2006, r.: Darren Aronofsky) - március 16.  (Megtekintve 4621 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Equimanthorn

  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 603
  • -Kapott: 357
  • Hozzászólások: 210
  • Nem: Férfi
Március 16-án zárul a topic, addig jöhetnek a vélemények.
A film megtalálható itt: http://kilencesterv.com/index.php?topic=7665
Semmi sem evidens!

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:A forrás - The Fountain (2006, r.: Darren Aronofsky) - március 16.
« Válasz #1 Dátum: Március 08, 2011, 08:08 »
Megint hosszú leszek.
Nem szívesen írok rosszat filmekről, mert igyekszem arra felhívni a figyelmet, ami jó, viszont most eléggé le fogok húzni egy sokak által nagyon kedvelt filmet. Ezt csak azért jegyzem meg elöljáróban, hogy tudjátok, nem „csakazértis” keresem a hibákat benne. Szerintem ez egy elrontott és túlértékelt film, ami nagyon jó is lehetett volna. Ezért nagyon kíváncsi vagyok azok véleményére, akiknek nálam sokkal jobban tetszett.
A filmben szinte „zökkenőmentesen” keveredik egymással az a 2 (vagy 3?) párhuzamos történet, ami nem lehetett egyszerű feladat az alkotóknak.
A jelenben játszódó szerelmi történeten belül sikerült elkerülni a giccsessé válást (a „ghostosodást”). Remek alakításokat láthatunk, a díszletek egyszerűek, szinte jelzésszerűek, az arcok pedig gyönyörűek, akkor is, ha a halál, a düh vagy a fájdalom ül ki rájuk.
Nagyon tetszett az „űrbeli” jelenet is – az elején! – bár itt már figyelmeztető jelként bukkant fel a tajcsízó, és lótuszülésben meditáló emberke. A szürke ruhás kopasz figura (nyilván a doktor maga a halála után), ahogy az élet fáját kaparja sokat mondott számomra a halálról, a (késő) bánatról. A képi világ tényleg lenyűgöző. Akár Homérosz túlvilágát, akár az Ószövetség seolját, akár a buddhizmus köztes létét, a bardót ismerjük fel ebben a helyben, az Élet Fájával együtt is a halálon túli élet átszálló buszmegállójában vagyunk.
Ez lenne a két, összefüggő szál, amitől végig elkülönül A forrás (vagy A kút?) című könyv cselekménye. Tetszenek az ilyen mitikus történetek, amelyek nem is titkolják, hogy épp, hogy csak érintik a történeti valóságot. Nagyon emlékeztetett Eco Baudolinojára, Borges és Kafka novelláira.
A valaha készült egyik legkiválóbb film lehetett volna ez a halálról, ám a 3 szál összesodrása, egyszerűbben szólva: a történet befejezése nagy csalódás volt.
Tekintsünk el attól, hogy a „szerelmesek a halálban egyesülnek” és „a halál nem a vég, hanem a kezdet” - enyhén szólva - nem túl eredeti témák. A mozilátogatók jelentős részét kitevő tinik nyilván értékelték, hogy valaki feltalálta és készen szállítja nekik a spanyolviaszt.
Aronofsky nem képes szabadulni a szimbólumoktól, nem képes láttatni a mögöttük levő szellemi valóságokat. Próbál homályos maradni, nem magyarázni a jelképeket, erre átesik a ló túloldalára és nagyon is konkrét és banális lesz. Innen-onnan összeszedett, átgondolatlanul összekapcsolt szimbolikája lufiként durran szét.
Az orvos megvilágosodik Izi halála után, felismeri, hogy a halál megváltás volt a lány számára, és ennek megfelelően fejezi be a könyvet: a lángpallossal hadonászó maja pap meghajlik a buddhává változott konkvisztádor előtt és a buddha dolgavégeztével egy buborékban meditálva berepül szépen a maja Halálcsillagba! Nem vicc, tényleg ez történik. A konkvisztádor pedig hiába jut el az Élet Fájáig, csak a halál várja ott – tehát „élni annyi, mint meghalni” – újabb közhely.
Apropó: az Élet Fája a Bibliából van, tehát Aronofsky nem tesz mást, mint felmelegíti a jó öreg szinkretizmust, azt a bármely ezoterikus magazinból kihámozható maszlagot, hogy a világ vallásai lényegében mind ugyanazt tanítják, és nyugodtan lehet őket keverni, mindenki azt vesz ki belőlük, ami neki tetszik.
A rendező a zsidóságból és a keresztyénségből az Élet Fáját fűrészelte ki magának. A film elején ott is van mindjárt az idézet az Édent lángpallossal őrző angyalról (1Mózes 3,24). A Fa kontextusából kiszakítva az űrben lebeg, így a filmből nem derül ki, hogy miért is lett odaállítva az az angyal, nincs szó a bűnről, csak a halálra keresik a megoldást. Pedig a kettő összefügg.
Talán elég lett volna annyit írnom, hogy vessétek össze a 2001: Űrodüsszeia valóban mélyértelmű befejező képsorait azzal a bizonyos 11 perccel a film végén.
Az én szememben az előbbi tényleg többféleképpen értelmezhető fenséges alkotás, az utóbbi pedig művészieskedő habverés.
« Utoljára szerkesztve: Március 08, 2011, 09:48 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető Equimanthorn

  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 603
  • -Kapott: 357
  • Hozzászólások: 210
  • Nem: Férfi
Re:A forrás - The Fountain (2006, r.: Darren Aronofsky) - március 16.
« Válasz #2 Dátum: Március 09, 2011, 00:58 »
Először is megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem rettentó-nek ezt a komoly értékelést. Amint azt már pm-ben korábban is írtam, van érzéked a kritikához. Szívesebben olvasnám többet a te irományaid, mint jó néhány hivatásosét. Mondom ezt annak fényében, hogy a kedvenc filmemet végezted ki! (Ezért még számolunk.)  >:( ;D

Nem szándékozom a film védelmére kelni, de mentegetőzni sem, amiért tetszik. Inkább az a cél, hogy a magam számára is meghatározzak gondolatokat az előző hozzászólásra építkezve.
Talán az a legviccesebb az egészben, hogy a felhozott érvek többségével egyetértek, mégis más következtetésre jutottam.

Mivel már túl vagyok a 100. megnézésen is, lehetetlen feladat lenne visszaemlékezni az első benyomásaimra. Abban azért biztos vagyok, hogy nekem is voltak fenntartásaim, de annyira elkapott a hangulata, hogy újra és újra meg kellett néznem. Így kénytelen kelletlen, de el kell fogadnom azt a rágalmat, hogy olyat is beleláthatok a filmbe, ami nincs is, sőt lehet, hogy maga Aronofsky hülyézne legjobban a megfejtéseimért. Hasonló a helyzet Tarr Bélával is, ugyanis nemrég néztem egy interjút vele a Werckmeister harmóniák kapcsán, ahol kijelentette: Nem használ semmiféle szimbólumot, és metafizikai utalásokat se keressen senki a műveiben. Nos én a filmjeiben rengeteg ilyet vélek felfedezni, hiszen ha valaki az emberi lét minőségét vizsgálja, nem állhat meg az anyagi dimenzióknál. Na bumm!  : ngyll

Így tehát elsőként a szimbólumok önkényes használatára térnék ki. Nem árulok el nagy titkot ha megállapítom, mekkora káosz uralkodik e téren a fejekben. Tapasztalom ezt mind a közvetlen környezetemben, mind előadók, és publikált „gondolkodók” megnyilvánulásaiban. Ahány ember, annyiféle világlátás, értelmezés, ideológia létezik, csupán némelyek hajaznak egymásra, ennyi. Luxusnak tartom azt a kívánalmat, hogy egy filmrendező, ezen káosz fölé tudjon emelkedni. Ő sem képes átfogóbb lenni annál, mint amit felfog az életből. (Én sem.) Megmondom őszintén, hogy a tajcsi-s rész engem is zavar a mai napig, és zokszó nélkül kivágnám, de a többivel azért nincs olyan nagy gond. Valóban elég sztereotip kép egy kopasz, meditáló szerzetesi alak, de ehhez a belső, önelemző attitűdhöz nem hiszem, hogy lehet kifejezőbbet találni, magyarázatok nélkül. A keresztény szimbolika ugye csak Izi könyvében jelenik meg, tehát elzárt marad a történet egészétől, nem ütközik vele. Maga a „jövőkép” egy un szaturnuszi tapasztalat, avagy a görögöknél Kronosznak, az idő urának szentelt szerepkör. Az idő lelassult érzékelése, mikor a napok éveknek tűnnek. Mindenki volt már vele így. Az ilyen tapasztalat pont abban segíti az egyént, hogy képes legyen számára nehezen elfogadható tényeket feldolgozni. A legjelentősebb jelképnek a gyűrűt tartottam, majd ebből fakadóan a tetoválást, mint az elkötelezettséget és ragaszkodást a végletekig.

Szerintem a történetben egyetlen valós idősík van, a jelen. Ezen kívül egy könyv elevenedik meg, és egy lélektani belső utazás. Nincs múlt, jövő, körforgás, semmi. Csupán egy haldokló asszony, aki magukról formált szereplőkkel próbálja elfogadni a megsemmisülést, és egy férj aki képtelen partner lenni ezen az úton, mert az a beletörődést jelentené felesége halálába. Mondhatni nagyon is egyszerű az egész sztori. Legérthetőbben talán egy buddhistatanítással lehetne bemutatni:

Egy napon egy asszony lépett oda a Buddhához, karjában rég halott gyermekét szorongatva. „Azt mondják te képes vagy csodatettekre. Arra kérlek, add vissza a gyermekem!” „Mi sem egyszerűbb ennél.” Válaszolta a Buddha. „Csak hoznod kell nekem egyetlen búzaszemet egy olyan házból, ahol még nem járt a halál.” Az asszony nagyon megörült és berohant a faluba, ahol házról házra járt, de a válasz mindenütt ugyanaz volt. „Gyakran járt már itt a halál” „Szeretteinkből sokat elvesztettük.” Míg végül az asszony megértette, hogy képtelen teljesíteni a Buddha kérését és a tanítást elfogadva eltemette a gyermeket.

Bár ez a dolog egyidős az emberiséggel, mégis minden egyén számára új és húsbavágó élmény. Valószínűleg azért lett egy kutatóorvos a kulcsfigura, mert a mezei halandókkal ellentétben, ő a megszállottságig elhiheti magáról, hogy tehet valamit az ügyben. Végig az ő vívódását, haragját, majd bűntudatát kísérhetjük figyelemmel, ami elvezet a csillagköd robbanásáig, vagyis a katasztrófához (eredeti szóhasználatban fordulópontot jelent), amiben elfogadásra és megbékélésre talál. Nem más ez, mint egy szimpla emberi történet, erős vizuális körítéssel.

Nos tudom, nem mindenki értelmezi hozzám hasonlóan, és teljesen elfogadható a részemről, ha egy más olvasatban ez az egész film csak egy szentimentális művészkedés. Nem tudok, és nem is akarok tiltakozni ezen vélemény ellen, csak azt tudom, hogy nálam betalált. Pontosan azért választottam filmklubos feladványnak, mert erősen megoszlanak róla a vélemények, így reméltem, hogy többeket fog majd hozzászólásra ösztönözni. Meglátjuk.  :)



Ui: A Maya birodalmas bakihoz csupán néhány adalék. Egy volt munkatársam egyszer erősen hangoztatta, hogy márpedig ő mennyire szereti a komolyzenét. Kedvence például Mozart-tól a Négy évszak! A minap pedig Belfastban egy kedvesen pillogó postáskisasszony megkérdezte, hogy Magyarország az Európában van-e? No comment. Ilyen világban élünk.  : ftty
Semmi sem evidens!

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:A forrás - The Fountain (2006, r.: Darren Aronofsky) - március 16.
« Válasz #3 Dátum: Március 09, 2011, 10:19 »
"Szerintem a történetben egyetlen valós idősík van, a jelen. Ezen kívül egy könyv elevenedik meg, és egy lélektani belső utazás. Nincs múlt, jövő, körforgás, semmi. "

Én is így fogtam fel, ellentétben azokkal a kritikákkal és ismertetőkkel, amelyek időutazásról szólnak. Vannak persze párhuzamok.
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető vadPINGvin

  • anyagbeszerző
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 354
  • -Kapott: 5171
  • Hozzászólások: 985
  • Nem: Férfi
Re:A forrás - The Fountain (2006, r.: Darren Aronofsky) - március 16.
« Válasz #4 Dátum: Március 24, 2011, 10:23 »
Csak egyszer láttam anno és nem hiszem, hogy valaki rá tudna venni az újranézésre, ezért nem tudok érdemben hozzászólni, vagyis semmi elemzés nem várható a szimbolikáról és az élet értelméről. Ezt különben is, rettentó nagyon ügyesen megtette már, tehát eleve nem tudnék újat mondani.
Amire emlékszem az egészből az a csodálatos (sokszor giccses) látvány valami nagyon unalmas, művészieskedő (sokszor giccses) filmben. Nem szokásom, de ezen sikerült kétszer is elaludnom rövidebb időkre. Mivel nagyon sok jó ízlésű ismerősöm szereti, úgy gondoltam, hogy csak én nem voltam vele kompatibilis. Ezért is külön öröm rettentó írása, amely azt bizonyítja, hogy nem vagyok egyedül. :)
rarpass: rosebud

Ami nem elérhető a feltöltéseimből, azt lehet törölni. Újratöltés, feltöltés, vagy bármilyen más aktivitás részemről nem várható.

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:A forrás - The Fountain (2006, r.: Darren Aronofsky) - március 16.
« Válasz #5 Dátum: Március 24, 2011, 12:45 »
Az ilyen filmeket nem szabad egyedül nézni. Ha be is alszol, legyen melletted, aki elmeséli, hogy "A kopasz lenyomta a maja papot, lekaparta a fa kérgét, aztán lótuszülésben belerepült a kozmikus tojásrántottába"   ;)
A bealvás szerintem a mi fizikai állapotunkról szól, sosem a filmről. Tessék erőtök teljében filmet nézni, friss elmével!  (Még ha nem is úgy készítette valaki... :D)

Mea culpa, de én a Casablanca felénél aludtam be, és maradt az utolsó tizenegynéhány perc. Azóta sem néztem újra.


(Egyébként jó ötlet lenne nyitvahagyni a topikokat.)
« Utoljára szerkesztve: Március 24, 2011, 12:48 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető fenyerzekeny

  • kezdő
  • *
  • Köszönetek
  • -Adott: 5
  • -Kapott: 13
  • Hozzászólások: 5
  • Nem: Férfi
    • Szétszakadt szemhéj alatt a világ...
    • E-mail
Re:A forrás - The Fountain (2006, r.: Darren Aronofsky) - március 16.
« Válasz #6 Dátum: Január 16, 2012, 11:39 »
Egy iskola újságban megjelent ismertetőm a filmről mindent leírtam benne amit nekem a film sugallt. Sajnálom hogy le lett húzva a film, szerintem egy igazi gyöngyszem. Néhol giccses ez tény, De mégse művészkedték annyira túl. Várom a kritikákat  ???  : couuu


Egy elég érdekes filmet szeretnék bemutatni nektek. Darren Aronofsky –tól a Rekviem egy Álomért rendezőjétől. A film az élet és halál, nő és férfi, test és lélek kapcsolatát dolgozza fel erős szerelmi történettel, buddhista filozófiával.  Fő témája mégis a halál elfogadása megismerése. A történet 3 szálon fut talán múlt jelen és jövő (de lehet ez csak egy belső valóság). Mindenesetre a kerettörténet, a jelen, amikor egy idegsebész a majmokon kísérletezik, hogy megtalálja, felesége agydaganatára az orvosságot-de késő mire megtalálja, elveszíti feleségét. Második történet a nő befejezetlen regénye a spanyol inkvizítorok és konkvisztádorok kora, amikor a királynő a hős hódítóját az élet fájáért küldi a Maja birodalomba, hogy megmentse a Spanyolországot. A harmadik valamiféle jövőkép egyedi látásmódja, egy férfi, aki egy „buborékban” utazik valamiféle csillag felé és egyetlen társa egy különös fa. A három történet egy más folytatása mintha három idősíkon át utaznánk, vagy akár egyszerre zajlana egyfajta periodikus reinkarnáció, a főhős (Hugh Jackman) mindig szembesült volna olyan helyzettel, amikor a megfelelő döntés megszabadíthatta volna a folytonos ismétlődés kialakult helyzetétől. Deja Vu? Sokszor elhangzik a filmben. „- Jól van, bízom benned, vezess, mutasd meg."Aztán a választásnál mégsem a megfelelő döntést hozza, újra visszakerül, az ismétlések poklába nem tud ebből a körből kijutni egészen a végéig. A férfi és hódolatának tárgya (Rachel Weisz) sosem lehet boldog egymással. Vagy politikai rang, hatalomra törő zsarnok áll útjában. Vagy egy betegség. A megoldás pedig a halálban felfedezett újjászületés (az utolsó ember a maja mitológiából ismert ősapa, aki önfeláldozással vet véget a szenvedéseinek, de ugyanakkor újabb életet ad és szenvedéseket indít el) Ez a történet a megvilágosodást képekbe meséli el hihetetlen látvánnyal operálva. Mikor a film vége fele növények nőnek ki a főhős testéből, az nem más, mint a halál átélése. Mikor mindent visszaadunk az anyaföldnek, amiből testünket és lelkünket gyúrta a mindenség. A végén a főhős túllép a halálon, és a harmadik szemén keresztül figyelve feloldódik a mindenségben. A legrégebbi kultúrákban gömb –ként ábrázolták az embert, mint a film végén ebből kijutva eggyé váljon „istennel”. A film rengeteg megválaszolatlan kérdést feltesz van-e élet az élet után?  Vagy mi éri meg jobban, a számunkra legfontosabb személlyel tölteni élete utolsó pillanatait, vagy ha van még remény a megmentésére, küzdeni az a végsőkig és így elpazarolni a legfontosabb perceket, de talán életünk végéig velünk maradhat.  Ez egy igazán nehéz film, de remélem megértésében segítettem egy kicsit. Mindenkép csak ajánlani tudom. Jó szórakozást hozzá 
Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.
                                                         Chuck Palahniuk