A A A A
A A A A
Szerző Téma: Cha no aji - A tea íze (Katsuhito Ishii, 2004) - január 16.  (Megtekintve 2131 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető vadPINGvin

  • anyagbeszerző
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 354
  • -Kapott: 5171
  • Hozzászólások: 985
  • Nem: Férfi
Január 16.-án zárul a topic, addig kérjük a véleményeket.

A film itt található: http://kilencesterv.com/index.php?topic=2345.0
rarpass: rosebud

Ami nem elérhető a feltöltéseimből, azt lehet törölni. Újratöltés, feltöltés, vagy bármilyen más aktivitás részemről nem várható.

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3044
  • -Kapott: 2153
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:Cha no aji - A tea íze (Katsuhito Ishii, 2004) - január 16.
« Válasz #1 Dátum: Január 10, 2011, 08:48 »
Rég láttam olyan filmet, ami ehhez hasonló hatással lett volna rám, és az egyik kedvencem lesz, azt hiszem.
Persze, mostanában rengeteg olyan film készül, amiben hétköznapi emberekkel történnek hétköznapi dolgok, és az egész egyszerűen olyan érdekesen van tálalva, hogy az ember izgatottan várja a továbbiakat. Ilyen pl. az általam feltöltött A legtöbb ember Kínában él is. Sok gondolat kavarog bennem. Hosszan tudnám dicsérni a színészi játékot, a magas színvonalú operatőri munkát, a jól megírt karaktereket, a természetes párbeszédeket, de hadd menjek bele inkább a film filozófiájába egy momentum erejéig.
Tetszett az, ahogy a rendező a hétköznapokba beleilleszti a rejtélyes eseményeket. Majdnem azt írtam, csodás elemeket, de vannak bizonyos elemek, amik csak látszólag azok, pl. pszichológiailag magyarázhatók, mint Sochiko hatalmas képmása, amit csak ő lát, majd, amikor sikerül átfordulnia, eltűnik. Ayano története csak látszólag kínál megoldást, hiszen annak van egy olyan oldala is, amiről ő nem tudott: az őt kísértő szellem azután tűnt el, hogy a nyomozók eltávolították a szart a koponyáról. Valóban ez lett volna a kiváltó ok, vagy csak véletlen egybeesés?
További különbség, hogy Sochiko képmása nem simán eltűnik, hanem felmegy az űrbe, egy magasabb szintre, és úgy tér vissza, mint valódi méretű önmaga. A kislány talán felnőtté vált, talán kicserélődött, és többé már nem önmaga tölti be a világát. Talán a nagypapa halála és rajzai, az hogy valaki belelátott gyermeki félelmeibe és reményeibe, és nem kellett, hogy szavakban megfogalmazza őket, segítette őt. A film végkifejlete nem csak a szereplőket, de engem is derűvel töltött el, noha már közben is időnként hatalmasakat röhögtem. De az más.
Jóleső film az élet apró dolgairól, minden erőlködés nélkül. A címen sokat gondolkodom, de nem tudom biztosan, mire utal. Én úgy értelmezem, hogy a tea íze a fogyasztás pillanatában elég erőteljes, de nem hagy különösebb ízt az ember szájában, elillan. Az életnek is vannak ilyen értékes, otthonos pillanatai, és a film is szól ezekről, ezek jelennek meg a nagyapa rajzain is. Az „érték”-nél elcsépeltebb és üresebb szó talán nincs is manapság, úgyhogy ezért bocs
« Utoljára szerkesztve: Január 13, 2011, 07:40 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1217
  • -Kapott: 922
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:Cha no aji - A tea íze (Katsuhito Ishii, 2004) - január 16.
« Válasz #2 Dátum: Január 13, 2011, 23:02 »

Ajánlom mindenkinek megnézésre, gyönyörű dolgokat mutat be a film közvetett módon. Engem mindig rabul ejt a gyermeki látásmód, ezért ez a film is nagy élményt jelentett. Ahogy finoman összekötik a gyermeki valóságot és a transzcendenciát, az lenyűgöző. Szándékosan nem azt írom, hogy "mesteri", mivel ez a szó sugall némi mesterkéltséget, amiről itt szó sincs. A kamerabeállítások nagyszerűek, van "ízük" a képeknek. Egy gyermek szemszögéből látjuk a filmet. Őszintén szólva rosszat erről az alkotásról nem nagyon tudok mondani, ez kb. olyan feladat lenne, mintha elém raknának egy szép, egészséges almát, és arról kellene negatív dolgokat állítani. A film, a történet egyszerű, de a maga valóságában nagyon is megállja a helyét. Nyugalmat áraszt, a gyermekkor nyugalmát.

Az ilyen filmek láttán kezdem egyre jobban azt hinni, hogy a művészet az élet elengedhetetlen része. Persze az igazság inkább az, hogy van, aki igényli, és van, aki nem. Szóval itt is a művészet bővítgeti a gyermeki transzcendenst, kezdve a nagypapától a folyóparti táncosig. Mintha a transzcendencia keresgélné a helyét a való világban, a hangstúdiós megmérettetésen át a filmes vetítésig. Sajnos mai magyar valóságunkban ez a transzcendens keresés vesztésre áll, az emberek többsége azt sem tudja, mi fán terem. Érdemes akkor vele foglalkoznunk? Erre válaszul a filmből idéznék:
"-Ayano, miért lettél hangmérnök?
- Inkább az a kérdés, miért ne lettem volna?"


Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3044
  • -Kapott: 2153
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:Cha no aji - A tea íze (Katsuhito Ishii, 2004) - január 16.
« Válasz #3 Dátum: Január 14, 2011, 08:54 »
identi: nagyon jól megragadtad a lényeget. A folyóparti táncos (vagy tai chi-s?) azért nekem kicsit túl homoerotikus volt, feszengtem is miatta  :D

"Szóval itt is a művészet bővítgeti a gyermeki transzcendenst, kezdve a nagypapától a folyóparti táncosig."
Igen, és ez akkor is így van, ha az anya egy befejezetlen, rengeteg munkaórát felemésztő, és talán soha bemutatásra nem kerülő rajzfilmmel tud visszatérni az alkotáshoz.

A transzcendenciával kapcsolatban pedig óriási, nagyon zen buddhista az a jelenet, amikor az apa próbálja hipnotizálni a családot, de a három "beavatott" nem vevő erre, és inkább a legidiótább japán tévéműsort nézik  :) :) :) Amit és ahogy a film a transzcendenciáról, vagy inkább a japán gondolkodásról mond, az nekem is nagyon tetszik, semmi ilyen erőltetett nyugati ezoterikus maszlag. A hétköznapok szintje, az, hogy lesétálok a vegyesboltig, kinézek a hídra, nyer valami magasabb jelentőséget, és erre tényleg csak a művészet képes.
Amikor Ayano találkozik a régi szerelmével, az egy nagyon jól megkomponált jelenet. A párbeszéddel párhuzamosan nő és csökken a távolság kettejük között, érdemes megfigyelni. És a garázskapu oszlopa képez határvonalat kettejük között.
Egyre ritkábban írok ki filmeket DVD-re, de ezt muszáj volt.
« Utoljára szerkesztve: Január 14, 2011, 12:20 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető Equimanthorn

  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 603
  • -Kapott: 358
  • Hozzászólások: 210
  • Nem: Férfi
Re:Cha no aji - A tea íze (Katsuhito Ishii, 2004) - január 16.
« Válasz #4 Dátum: Január 15, 2011, 10:13 »
Sziasztok!

OFF: Ha ilyen magasröptű, transzcendens kifejezéseket használtok, a maradék érdeklődő bátorságát is elveszitek attól, hogy érdemben hozzászóljon az aktuális filmhez. Nekem is remegett a térdem. :)

Nagyon bejött ez az alkotás. Rég nevettem ilyen jókat amellett, hogy a mondanivaló sem törpül el a vicces jelenetekkel, sőt inkább erősítik azt. A kislány, óriás önmagával való problematikája, majd megoldása, számomra is a felnőtté válás témáját hozta elő. Ugyanakkor az  is lényeges szerintem, hogy alapvetően kényelmetlennek, zavarónak tartja a helyzetet. Ez utalhat egyfajta elszigeteltségre, társadalomidegenségre, amit a gyorsan felnőni akarással próbál kompenzálni. Persze itt veszteség is jelen van, mert biztonságosabb "normálisnak" lenni, ezáltal szocializálódni, még ha ez a fantázia rovására is megy. Bár jó a családban a kapcsolat, még sincs igazi kommunikáció. Senki sem tud a másik ügyeiről, egyedül a nagypapa működik összetartó kapocsként. Közvetlen, játékos, kapható bármire, már már bolondnak titulálható, ám amint kiderül, bölcs bolond. A rajzokkal igazi ajándékot ad, a megértést. Olyannak látta őket, amilyenek a szívükben voltak.

A képi világgal is nagyon meg voltam elégedve. Tényleg árad valami egyszerű, derűs nyugalom. Lehet hogy hülyeség, de a természeti képeknél nekem még Tarkovszkij is beugrott, bár talán azért, mert nemrég néztem újra a filmjeit.

Egy szó mint száz, nagyon kellemes mozi volt. Köszönöm, hogy ezúton figyelmembe került. Nem bántam meg, hogy megnéztem.
Semmi sem evidens!

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3044
  • -Kapott: 2153
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:Cha no aji - A tea íze (Katsuhito Ishii, 2004) - január 16.
« Válasz #5 Dátum: Január 17, 2011, 08:07 »
Equimanthorn: Miután identit olvastam, no meg magamat is, bennem is felvetődött, hogy aki ezt elolvassa, nem biztos, hogy kedvet kap a filmhez, mert nem is próbáljuk mintegy visszatükrözni a filmeket, inkább a bennünk kiváltott gondolatokat osztjuk meg egymással. De hát a rendőrség sem egy impresszionistával fog fantomképet rajzoltatni   ;D
Ez nem is erről szól. Nem fogom ismertetni a cselekményt, mindent kifejteni stb. mint egy rendes kritikában/elemzésben, hanem olyanoknak írok, akik maguk is látták a filmet. Kösz a hozzászólást, végre nem csak egymásnak osztjuk az észt.
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1217
  • -Kapott: 922
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:Cha no aji - A tea íze (Katsuhito Ishii, 2004) - január 16.
« Válasz #6 Dátum: Január 17, 2011, 08:33 »

Egyetértek. Az a jó ezekben az elemzésekben, hogy mindenki észrevehet valamit, ami a többiekben nem tudatosult. Most is, amit ketten írtatok, nagyon találó és jó meglátás. Szerintem a lényeg pont az lenne, hogy mindenki a saját egyéniségének megfelelően, a saját szavaival írja le a gondolatait a filmről, ne is próbáljon igazodni a többiek stílusához. Attól nem kell félni, hogy valaki hülyeséget ír, minden vélemény számít. A cél nem profi kritikák írása, inkább a saját szórakoztatásunkra és fejlődésünkre csináljuk. :)