Japánban roppant népszerűek a kísértet históriák. A "Ghost of Yotsuya" feldolgozásainak számát csak a Chushingura tudja felülmúlni. Kissé "off", de beszúrom: aki hasonló történetet, de még magasabb művészi fokon kivitelezve akarna látni, az okvetlenül tekintse meg az "Ugetsu Monogatari"-t. Varázslatos, minden értelemben.
1 Fekete haj
Az ifjú szamuráj a Bushido egyik szigorú alapelvét sérti meg, amikor az egyéni érdekeiért két asszonyt is, - értsd:2 családot, - elhagy. A büntetése szigorú hát. Hideg, érzelem nélküli az élő feleség, a halott pedig egy éjszaka erejéig felvillantja neki, mit dobott el magától. A címadó fekete haj nem csupán az első feleségre utal, hanem a férfi pusztulására is. Tudni kell, ha egy szamurájt lebomló fürtökkel jelenítenek meg, az a teljes fizikai fölmorzsolódására utal, vagy az őrültségre. A szigetországi nézőnek
egyértelműen a kötelességszegés büntetődik meg az érzelmi elsivárosodás, az őrület, majd a fizikai pusztulás által. A halál csak a sor végén állhat, hisz az valahol feloldozást hordoz magában. A hátborzongató zene, az előkészítés, a szép ám fenyegető képek sora bemutatja, hogyan kell vérfröcskölés nélkül hozni a frászt a nagyérdeműre. Egyedül az nem tetszett benne, hogy kissé elnyújtották a mesét, 5-6 perccel feszesebbre vágva még sokkolóbb lehetne.
2. A hóasszony
Igazi vándormesei motívum, így nagy meglepetés nem éri a nézőt. A természetfölötti hatalommal bíró asszony beleszeret egy halandóba, akit végül elbuktat az emberi gyengesége. Az írek fekete hintón járó királynője, az orosz bányászok hidegszívű, ám csodaszép "Rézhegyek királynője" hasonló tőről fakad. Az újdonság az, hogy ezúttal a félelmetes hölgy mozdul ki a birodalmából, nem pedig a szívszerelmét igyekszik ott tartani minden eszközzel. Új elem továbbá a gyermekáldás, ami szintén nem tipikus az európai változatokban. Az eredeti cím
"Hódémon" ám, ami ott kevésbé spoileres mint errefelé, de szegény Moszaku eltűnt vére után az európai nézőnek sem sok illúziója maradhat a hölgy valós természetét illetően. (
Később ez a kis villanás erősíti viszont azt, hogy favágó gondatlan, nem figyel arra, amire nagyon kéne.) Az epizód vizuálisan lenyűgöző. A természetfölötti folyamatosan ott kísért a háttérben. Hol óriási, mindent látó szemként, ami képes túlvilági kapuként szolgálni, hol a szerelmes démon fölött lebegő csókos szájként. De a ház fele hideg kékké fagyhat, míg a túlvégén a gyermekek szobája őrzi a meleg vörös színt. A zene még az első résznél is karakteresebb, mesteri. Nem csoda, hogy ezt az epizódot nyugaton anno külön moziként forgalmazták, kivágva a Kwaidanból.
(Gondolom, azért bővebb tartalommal, hosszabban mint amennyi itt van beillesztve.)3. Hoichi, a fülnélküli
A Heike klán tragédiája, amely a korai császárság vezető erejéből 2 nemzedék alatt a végpusztulásig jutott, máig elevenen él, s nagyon alkalmas egy kísérteties történet alapanyagának. A legkönnyebben befogadható történet, s talán legjobban emlékeztet a megszokott európai történetvezetésre. Úgy érzem, két fő üzenete van a néző számára. Az első, hogy megfelelő kitartás és igaz vallásosság esetén a szellemek sem mindenhatóak a halandók fölött.
(Az egyetlen rész a 4 meséből, ahol alulmaradnak!) A második, Hoichi alakján keresztül a lelki nagyság dicsőítése. A vak dalnok bár keservesen megfizet saját kezdeti naivitásáért és társai hibájáért, mégsem az áradó pénz motiválja a további játékában, hanem a megkínzóinak, a nyugtukat nemlelő kísérteteknek szeretne enyhülést adni. Az ideális művész alakja.
4. Egy csésze teában
Sajnos a lezáró mese sikerült a leggyengébbre. Egyszerűen kevés benne az ötlet. A tanmese kezdetben a kevélységről szól, hiszen a pimasz kísértet beleköt a szomjazó szamurájba, - tessék csak újranézni a közelítő arckifejezését, - aki hasonlóan reagál a felbosszantása után. A rákövetkező események nagyon kiszámíthatóak, egészen a végkifejletig.
(Szóval nem Lovecraft vagy S. King találták ki, hogy az író észnél legyen, mit is ír le. 
)A film erőssége a jellegzetesen japán hangulat, a fantasztikus fényképezés, a rendezői tudás. A kor jeles színészei láthatóak még az apróbb szerepekben is, tehát erre sem lehet panasz. Azt hiszem, egyedül a történet lassúbb vezetése egy hosszú filmen az, ami mára már nem biztos, hogy sokaknál nyerő volna. (
De remélhetőleg itt nem ilyen érdeklődők járnak. ;) Minden más részlet időtállónak mondható.
