A A A A
A A A A
Szerző Téma: 2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)  (Megtekintve 3028 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi

November 14-én zárul a topic, addig jöhetnek a vélemények.
A film megtalálható itt: http://kilencesterv.com/index.php?topic=2524

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #1 Dátum: November 08, 2010, 14:42 »

Na, úgy látszik, most sikerült megelőznöm az elemzők népes seregét :)

Szuggesszív képsorokkal, Axel álmával kezdődik az alkotás, szerencsére a rendező elkerüli az unalmas bevezető sablonokat, mégis ráhangolódunk egyfajta hullámhosszra, amin a film végig rezeg. Az egész akkor keletkezik, amikor az eszkimó felfújja gyermekének a halhólyagot. Onnantól úgy érezzük, hogy könnyedén lebegünk az életben, ide-oda sodródva, magával ragad minket a film hangulata.
New York hamar eltűnik, és Arizónában találjuk magunkat. Megjelenik Leo nagybácsi, az általa képviselt racionális álmokkal. De őt is egy görbe tükrön keresztül látjuk. Először vetődik fel, mi a normális, és mi nem az? Ez mindenkinek mást jelent. Egy fele annyi idős nőt feleségül venni? Kaktuszokkal foglalkozni? Vagy a halak lelki világát megérteni?
Innentől kezdve a rendező futószalagon csöpögteti nekünk az abszurdot, de ez mégis más, mint a tucatfilmek 5 percenként adagolt izgalomampullái.

A film legjelentősebb része természetesen az Elaine és Grace házánál játszódó másfél óra. A szereplőket nem tudjuk teljesen komolyan venni a hétköznapi gondolkodásunkal(a fenébe, holnap dolgozni kell mennem, be kell fizetnem a villanyszámlát...), de a lényeg talán ebben van, erre világít rá a film, hogy álmainknak is teret kell engednünk, ugyanannyi joguk van létezni, mint a valóságnak.
"Mindig azt hittem, tudnék repülni. De nem árultam el senkinek. Mert ha netán megtudná valaki, lezuhansz. Ha kiderül, lezuhansz." - mondja Elaine. Igen, valahogy ez így van, a külvilág nem veszi komolyan álmainkat, csak akkor, amikor az már megvalósult.
Mindenki másról álmodik, Axel eszkimókról, Elaine repülésről, Paul színészetről, Grace teknősökről, Leo az autókereskedésről. A legracionálisabb Leo, de lehetetlen rangsorolni őket. Mikor Leo meglátogatja Elaine-éket, értékrendek ütköznek. Nem tudjuk eldönteni, mi a normális és mi nem az. Az Elaine és Axel közötti korkülönbség nem normális, a Leo és menyasszonya közötti az? Olyan szubjetív dolog ez...

A repülő szerkezet építésében testesül meg az álom megvalósítása, számomra ezek a jelenetek talán a legízletesebbek. A meleg nyári estében hegeszteni az álmunkat a tiszta égbolt alatt, az valami fantasztikus lehet. Ahogy jóságosan beborít és figyel a csendes éj. Finoman átitat mindent valami transzcendens, ezt hangsúlyozzák a párbeszédek, vagy a lámpa fényében botorkáló bogár.
Váratlanul ér minket Leo bácsi halála, ami számomra azt az üzenetet hordozta, hogy valami baj van a hétköznapi normák értékrendjével, ne vegyük azt szentírásnak, ha ahhoz igazodunk, az sokszor nem vezet jóra. "Az álom véget ért." - mondja Leo utolsó szavaival.
Ezután valahogy megbomlik az egyensúly, a történet drámai véget ér, Grace öngyilkossága kegyetlen kijózanodás az álomból.
Nyomasztó a sivár, kihalt utca látványa, ahol Axel próbál magára találni, s finoman felcseng újra eszkimós víziója. Egy új világ, a valóság várja.

Általában szeretem, ha egy film nem a kötelező happy-end-el ér véget, de ebben az esetben hiányérzetem van. Talán be se kellett volna fejezni a történetet, legyen annyira bizonytalan, megfoghatatlan, mint az álmaink. Álom és valóság előbb-utóbb mindig konfrontálódik, és a valóság kerül ki győztesen. De szerencsére az álmok főnixmadárként újraélednek poraikból, gazdagabbá téve az őket hordozókat.

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #2 Dátum: November 09, 2010, 14:37 »
Péntekig megpróbálom megnézni. Kb. 20 percet sikerült, de a nejem azt mondta: "Milyen film ez?"  :)
Majd egyedül.
----------------------------------------------------------
Megnéztem, de össze kell szednem magam, hogy mit is írjak. Holnapra talán kialakul... Érdekes volt.
« Utoljára szerkesztve: November 10, 2010, 08:17 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #3 Dátum: November 10, 2010, 19:16 »

Mindent bele, az olvasók már izgatottan várják a filmkritikádat  ;)

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #4 Dátum: November 11, 2010, 08:16 »
identi: nagyon érdekes volt a véleményed, főleg ez a normális/nem normális téma, ami bennem fel sem merült, de igazad van.

Rájöttem, hogy filmélményemet leginkább a szereplőkön keresztül tudom megfogalmazni.
A történetben annyi minden történik, hogy a gondolataim újra meg újra egy-egy szereplőre térnek vissza. Végigmegyünk rajtuk, aztán még meglátjuk, mi jut eszembe:

Axel – magányos nagyvárosi (New York-i) ember, aki nehezen teremt kapcsolatokat. Halászhajón dolgozik és maga mondja, hogy legjobban a halak társaságában érzi jól magát. Aztán rendesen megmártózik az emberi kapcsolatokban. Leo üzletében erőltetetten mosolyogva kell kapcsolatokat teremtenie (erre még visszatérek) és mintegy véletlenül belekeveredik egy bonyolult kapcsolati sokszögbe, amikor elkezd udvarolni Elaine-nek.
Ő az, aki anya és lánya kapcsolatát először látszólag elmérgesíti, ám aztán csodálatos (álomba illő, tehát tudatalatti?) folyamatok nyomán mégis a kiengesztelődést munkálja. Ilyen az álom, ilyen az élet…

Leo – az Amerikai Álom megtestesítője (Jerry Lewis, az ’50-es, ’60-as évek komikusa kiváló választás volt a szerepre!). Leo nem álmodja, hanem éli az álmát évtizedek óta, minden munkanapon 9-től 5-ig: a maga erejéből gyarapodó, vállalkozó szellemű amerikaiét, aki ráadásul az Álom ikonjait, az áramvonalas országúti cirkálókat árulja. Az ő Álma látszat (mellesleg az álom általában az): a filmnek ezekben a jeleneteiben végig ezt éreztem: férfiak és nők szép ruhák és udvarias fecsegések mögé rejtik kaotikus magánéletüket.
El  kell adnia valamit, és már nem lehet megkülönböztetni nála, hogy mikor bűvészkedik a szavakkal és mikor őszinte. Keep smiling! (Mosolyogj!), és boldog leszel, nem pedig fordítva.
Ezt a biztonságos álmot akarja továbbadni a csetlő-botló Axelnek és a nőket hajkurászó, színészkedő  Paulnak, bár érzi: ilyen autókat már nem nagyon vesznek, az Álom eltűnőben van.
Leo megvette az álmot, megdolgozott érte, még a fiatal feleségért is, de amikor a pénz már nem számít, a mentőautóban lehull róla az álarc: ez Lewis nagy pillanata a filmben.

Grace – baromi jó színésznő Lili Taylor, meg akarom nézni másban is! Ahogy az anyját szekáló mufurcot nyomja az elején, az nem semmi. Tetszett, amikor szétveri a repülőgépet, és ennek nincs hangja, mert Axel álmát látjuk, az ő agya pedig nem tárolja a megfelelő hangsávot, a repülőgép-szétverését. Grace öngyilkossága is álomszerű, váratlan fordulat, amit inkább titokzatosnak neveznék, mint illogikusnak. Ő mondja ki azt a borzalmasan klisés  mondatot, hogy „Life is beautiful” Az élet csodaszép – amit aztán Axel szerencsére visszaszív. A lány neve kegyelmet jelent, és a kegyelem, a megbocsátás pontszerű, pillanatnyi valami, ha már megkaptuk, nem érdekes. Talán ezért kell elsülnie a csehovi pisztolynak, miután Grace önmagával azonossá, kegyelemmé vált Elaine számára.

Paul – hát, mit mondjak. Ő Paul. Semmit nem változik a film végére. Nagyon jó volt az az Észak-északnyugat paródia. Én még nem láttam ezt a Hitchcock-filmet, de Kusturica van olyan jó fej, hogy bevágja nekünk a jelenetet, holott az előadást csak a hang kíséri.

Elaine – aki repülni szeretne – óriási klisé, ami majdnem tönkreteszi a filmet, de aztán kapunk egy kijózanító pofonhoz hasonlatos befejezést. Nem tudok elmenni amellett, hogy ők ugye valami olajvállalat részvényeiből élnek, szórakoznak, álmodoznak. Szóval kell a pénz az álmok valóra váltásához, ez van (na jó, legalábbis enni kell hozzá, mert az éhező vagy halott ember ritkán boldog  ;D). Végül nem az összeeszkábált gépekkel száll fel, hanem egy olyannal, amit Grace rendelt és profik építettek. Kusturica nem fog bennünket roberto begninis mesével traktálni, és ez azért karakán dolog tőle. Nála kell a pénz (is!) a boldogsághoz.
A rendezésről csak annyit, hogy a film eleje (az „első fájl”) nekem egy kicsit hosszú lett és Millie szerepe nem kicsit felesleges. De lehet, hogy csak mai szemmel nézve hosszú a felvezetés.
identiben a normális/nem normális ellentétpárja merült fel, bennem a valóság és a látszat (vagy álom). Mennyire valóságos Elaine szerelme Axel iránt és fordítva? És Axel beleszeret Gracebe? És Grace Axelba? Maga a szerelem mennyire valóságos dolog? Nincs benne egy cseppnyi önámítás? Nem csak „csináljuk” néha, hátha újra valós lesz az érzés? Ha így van, szerintem be kell vallani és meg kell békélni vele. Ezzel megadjuk a lehetőséget, hogy újra őszinte érzelem lehessen.
« Utoljára szerkesztve: November 11, 2010, 11:40 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #5 Dátum: November 11, 2010, 13:44 »

Sikerült olyan dolgokat is észrevenned, amit tudat alatt valószínűleg én is érzékeltem, de ha nem hívják fel rá a figyelmet, akkor eszembe se jutnak. Egyetértek, Lily Taylor nagyot alakított, véleményem szerint teljesen lejátszotta Faye Dunaway-t. A másik alakítás, ami tetszett, az Paul-é. Ő egy üde karakter, aki tényleg semmit sem változik. Elaine repülés iránti vágya helyett valóban találhattak volna valami eredetibbet, de ez és a szerelmi szálak alkotják a film gerincét, erre a kettőre épül az egész story. Most közbeszólhatna valaki, hogy mi van akkor Axellel, és álmával? Valóban ő a főszereplő, de nem túl hangsúlyosan, inkább csak olyan mesélőféleség. Álma sem lép a megvalósulás útjára, csupán 2 vonatjegyig jut el.

Veled ellentétben Millie szerepét én nem érzem túlzottnak, szerintem hozzátesz a filmhez, gazdagítja azt. Azt azért ne felejtsük el, hogy a filmekben nincs EGY jó megoldás, több jó megoldás létezik a rosszak mellett, és mindegyik mást hangsúlyoz, mást és másként mond.

Számomra Grace karaktere a legkevésbé megfejthető, olyan álmai vannak, amik meg sem valósulhatnak. Nagyon jellemző rá, amit mond akkor, amikor Axel-nek ad ajándékba egy földgömböt: "Neked adom a világot" Irigylem ezért, hogy hétköznapi dolgokban ilyeneket tud meglátni. Jól láttad meg, hogy Grace öngyilkossága álomszerű, váratlan fordulat. A valóságban sokszor mondják, hogy valaki váratlanul lett öngyilkos, a környezete mennyire meglepődött a tettén. Pedig ez egy folyamat végső állomása, soha nem előzmények nélküli, nem váratlanul történik. A filmben is a figyelmetlen szemlélődő meglepődöttségével vesszük tudomásul Grace végzetes tettét, nem tudjuk racionalizálni a látottakat, ezért olyan titokzatos.

A pénz témához nem igazán tudok mit hozzáfűzni, szerintem nem kell a szerepét túlhangsúlyozni, se nem jó, se nem rossz dolog, egyszerűen az életünk része. Viszont ne tegyünk egyenlőséget az álmunk, és a megvalósításához szükséges pénzösszeg között.

Valóság vagy látszat? Véget nem érő filozófiai dilemma. Létezik egyáltalán objektív valóság? És akkor a barlang hasonlatnak megfelelően nem érzékeljük a valóságot, csak a barlangfalra vetülő árnyékát? Küszködve próbálunk véges számú fogalmunkkal, szavainkkal kalitkát készíteni ennek a megfoghatatlan valaminek. Filozófusok egész életüket erre szánták, kidolgoztak egy rendszert, amit más filozófusok, ugyancsak egy élet munkájával megcáfoltak, új rendszert létrehozva. Sztálin mondta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük. Ebben igaza volt, inkább igyunk meg egy üveg sört és nézzünk filmeket :)

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #6 Dátum: November 11, 2010, 14:48 »
Sztálin mondta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük."Bocs, de ezt (állítólag) Lenin mondta a NEP bevezetésekor, amikor kicsit lazítottak a hadikommunizmuson, Sztálin inkább erőltette a dolgokat  :D

Ha élőben beszélgetnénk, ezekre a mondataidra bólogatnék, aháznék  :pcsii
Számomra Grace karaktere a legkevésbé
megfejthető, olyan álmai vannak, amik meg sem
valósulhatnak.

Most közbeszólhatna valaki, hogy mi
van akkor Axellel, és álmával? Valóban ő a főszereplő,
de nem túl hangsúlyosan, inkább csak olyan mesélőféleség.
Álma sem lép a megvalósulás útjára, csupán
2 vonatjegyig jut el.

Millie-ről bővebben tudnál írni valamit? Szerintem egy kellék, Leo egyik jellemzője, meg ő hívja mentőautót is (de már későn  : brrows)
Hoppá, itt a másik öngyilkosság ebben a vidám kis filmben, és nem csak úgy meghal!  :)
« Utoljára szerkesztve: November 11, 2010, 14:52 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #7 Dátum: November 11, 2010, 14:56 »
Paul először ellenszenves volt nekem a rámenősségével, aztán megkedveltem. Tényleg üde színfoltja a filmnek, de Kusturica nem "nézi le" őt sem, akinek földhözragadtabbak az álmai, a mozi álomvilágában él ez a gyerekes Casanova, nyalakodik a tortából, amire a többiek rá se néztek, heverészik stb.
És végső soron ő rángatja ki, rabolja el Axelt New Yorkból és a gyerekkorból.
« Utoljára szerkesztve: November 11, 2010, 15:01 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #8 Dátum: November 11, 2010, 15:36 »

Idézet
Sztálin mondta, hogy ami nem megy, azt ne erőltessük."Bocs, de ezt (állítólag) Lenin mondta a NEP bevezetésekor, amikor kicsit lazítottak a hadikommunizmuson, Sztálin inkább erőltette a dolgokat  :D


Fősulin mondta tanárom, tőle vettem át, lehet, hogy rosszul tudta. :)

Millei? Hát nem ő a feministák eszményképe, az biztos  : ngyll Gyenge öntudattal rendelkező, tipikus bábu, olyan a férfi oldalán, mint valami buta dísztárgy. Ha gonoszkodni akarnék, azt mondanám, hogy nem véletlenül szőke  : brrows (még ha világosbarna is, nem emlékszem már). Mindenki ismer ilyen embereket a való életben. Nem tudom, hogy sajnáljam őket, vagy sem. Igazad van, szerintem is Leo kiegészítője, de valahogy számomra beillik az ottani összképbe. Érdekes, amikor Leo megemlíti, hogy (Millei) "Érzékeny, mint a kelet-európaiak általában" rögtön eszembe jut, hogy Kusturica is kelet-európai. Egy finom reflektálás magára (önirónia?). Végül mégse ő lesz öngyilkos, hanem Leo. Furcsa ez a két öngyilkosság a filmben. Valahogy kissé tompítják egymás hatását.
Azon gondolkoztam közben, hogyan lehetett volna megoldani a filmet a két öngyilkosság kihagyásával. Úgy érzem, akkor elkerülhetetlenül happy-and lett volna a vége. Vagy ha csak Leo nyírja ki magát, akkor is. De Grace már sok volt, ő túl nagy karakter volt a történetben.

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #9 Dátum: November 11, 2010, 15:52 »
"Érzékeny, mint a kelet-európaiak általában"
rögtön eszembe jut, hogy Kusturica is kelet-európai.
Igen. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy ő nem ilyen "Amerika európai szemmel"-típusú filmet csinált és ez jó. Ezt a filmet Jarmusch vagy Altman is rendezhette volna, de még Woody Allen is, nem? Finoman bejátssza a rádióból a délszláv háborúról szóló híreket, azt annyi. A wikipédia szerint a kritikusok értetlenkedve fogadták, hogy egy ilyen apolitikus filmet csinált, de ma már ez kit érdekel? Ha egy aktuális filmet csinált volna, az nem ment volna állandóan a Duna TV-n meg a '90-es évek filmklubjaiban, hanem elfelejtettük volna.
(A Millie-t játszó színésznő cseh származású, ha jól sejtem más fotók alapján, festettszőke a filmben.)

És az 1 000 000 dolláros kérdés: mi a címe a zenének, amit Lili Taylor nyekereg állandóan a harmonikán?
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #10 Dátum: November 11, 2010, 21:43 »

Idézet
És az 1 000 000 dolláros kérdés: mi a címe a zenének, amit Lili Taylor nyekereg állandóan a harmonikán?


Sajnos csak szűkíteni tudom a kört, szerintem Mozart-ot kizárhatjuk :)

Igen, a filmen határozottan érződik az amerikai íz. Milyen érdekes lehetne, ha Kusturica ugyanezt a filmet cigányokkal forgatná le. Nekik biztosan mások lehetnek az álmaik. De el tudnám képzelni a film különböző verzióit franciákkal, arabokkal, kecsuákkal is. Mondjuk az utóbbi háromhoz már valószínűleg nem passzolna Kusturica stílusa, más rendezőt kellene keresnünk.

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010. november 14. - Arizonai álmodozók (r.: Emir Kusturica)
« Válasz #11 Dátum: November 12, 2010, 08:38 »
Lili Taylor rajongói klubot is indíthatunk lassan:

http://kilencesterv.com/index.php?topic=7002

mitbrillének köszönjük, tudja, hogy mi kell a népnek  : thhx

Ez egy ilyen szomorú-fenyegető-nevetséges zene, ami rajzfilmekben szokott lenni. A youtube-on volt a válasz:
Grace is playing an old song best known as 'The Streets of Cairo'.

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Streets_of_Cairo,_or_the_Poor_Little_Country_Maid

Egyébként tényleg tud harmonikázni.
« Utoljára szerkesztve: November 12, 2010, 08:53 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!