A A A A
A A A A
Szerző Téma: 2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)  (Megtekintve 3794 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Zsoca

  • Moderator
  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 109
  • -Kapott: 136
  • Hozzászólások: 208
  • Nem: Férfi
  • Káosz professzor
    • E-mail
2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Dátum: Október 01, 2010, 21:35 »
Október 14-én zárul a topic, addig jöhetnek a vélemények.
A film megtalálható itt: http://kilencesterv.com/index.php?topic=1850.0
« Utoljára szerkesztve: Október 02, 2010, 13:31 írta Zsoca »
Egyszerűbb letöltést? KATT IDE

"Nem vagyok korszakalkotó, a korszak alkot engem"

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #1 Dátum: Október 11, 2010, 08:12 »
Az első órában érdekes szerelmi háromszöget-négyszöget láthatunk kibontakozni:
egy városi szépfiú, egy ifjú régészhallgató és Jeanne felesége iránt nem érdeklődő férje közül vajon kit választ a nő?

Innentől gyengébb SPOILERezés!

Az érzékeny ifjút - tudjuk meg az első éjszakán, amit a társaság együtt tölt a házban. Innentől kezdve egyenesen halad a cselekmény a végkifejletig, ami előtt még van némi esély arra, hogy Jeanne meggondolja magát a mámoros éjszaka
után, de nem. Na, mondja meg valaki, hogy ez a kis "suspense" minek kellett a forgatókönyvbe? Szerintetek ettől jobb lett vagy rosszabb?
Nem tudom.
Számomra az egész film nem értelmezhető másként mint egzisztencialista példázatként arról, hogy végül is bármikor
szabadon felrúghatjuk életünk kereteit. Abban is látható a filozófiai hatás, hogy Jeanne-nal kapcsolatban többször elhangzik mások szájából, hogy "megváltozott". Ha pedig minden percben mások vagyunk, ha a személyiség, az egyén mindig az adott pillanatban mások és önmaga által róla alkotott elképzelések foglya, akkor kiléphetünk ebből, és lehetünk szabadok. Az egzisztencialista akkor sem riad vissza, ha a kínálkozó alkalom elvileg elmúlt, mindig ki lehet lépni, a filmvégi enyhe (ál)csavar is erre utalhat.
Az anyaszerep feladásában viszont elég kínos pont az a gyerek, aki nem illúzió.
Amikor a film készült, az egzisztencializmus nagyon népszerű filozófia volt, ma már emiatt kicsit naívnak, erőltetettnek, oktatófilmnek találom.
Mindezzel együtt felveti a "bevett keretek között való lázadás" problémáját is, amennyiben Jeanne már a film elején is csalja a férjét, bár a filmből, annyi jön le, hogy a párizsi barátnélátogatás ürügyén csak flörtöl a délceg sportemberrel.
 Pedig gyönyörűek a képek, főleg azok az országút menti fasorok. Jeanne Moreau alakítása kiemelkedő, abszolút uralja a filmet, és ez nyilván szándékos.
Néhány mesterkéltebb jelenetet leszámítva a dialógusok jól sikerültek, de a narráció, mint sok más filmben, itt is felesleges. Néha iróniát éreztem belőle kicsendülni, de összességében véve nem ad semmi pluszt a filmhez, sőt a végén még el is magyarázza, hogy mit érez a főszereplő, levonva a tanulságot. Bocs, de ez már gáz! Talán, ha tudnánk, ki is ez a nőnemű narrátor, talán ha a barátnő lenne, de kiderül, hogy nem az.
10-ből erős 7-es. Azért köszönöm, hogy láthattam.

(Saját meggyőződésemet, ti. hogy a házasságtörés bűn, próbáltam félretenni, bármennyire is ennek ellenkezőjéről próbál meggyőzni a film. Nem ez vele a fő problémám, hanem, hogy oktat, remélem azért ez kiderült.)
« Utoljára szerkesztve: Október 12, 2010, 08:22 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #2 Dátum: Október 11, 2010, 23:11 »

Az első negyedóra után nem sok jóra számítottam, bár a mű befogadását megnehezítette, hogy angolul minimális szinten beszélek, és a filmet csak angol felirattal sikerült beszerezni. A rendezői megoldások és a cselekményvezetés didaktikusan, szájbarágósan lett megcsinálva. A téma a burzsoá osztály néhány képviselőjét mutatta be, arisztokratikus távolságtartással. A hétköznapi emberek, a munkásosztály csak mint másodrangú szereplők jelennek meg, a rendező ezt ki is hangsúlyozza, például abban a jelenetben, amikor a kukában guberáló elé beáll egy luxusautó. Nem értem, ez mire volt jó? Itt egy kis disszonanciát éreztem, a rosszabbik értelemben.

A filmet Jeanne karaktere emeli fel az átlagos kategóriából, nélküle maga lenne a középszer. A jeleneteken nagyon érződik, hogy megrendezettek, spontaneitást ne nagyon keressünk. A rendező kívülről figyeli hőseit, a monológokkal próbál ugyan becsempészni valami közelséget, hogy azonosulhassunk a szereplővel, de az egész olyan monoton, mintha egy automata mosógép használati utasítását olvasná fel valaki. A képek nem tesznek hozzá a filmhez, csupán dokumentálják a történéseket.

A vidámparki körhintás jelenet nekem olyan volt, mintha ötvözték volna a Mouchette dodzsemes jelenetét Fábri Körhintájának címbeli jelenetével.
Az unalmasan folydogáló filmet az autostoppos jelenet élénkíti meg, de nekem még mindig valahogy megfoghatatlanak tűnt. De közben legalább azt is megtudtam, hogy Jeanne Moreau nem borotválta a hónalját... 

És akkor jött az 59. perc... Jeanne számomra első spontán cselekedetével az ajtó üvegéhez hajolt, és hallgatta az éjszaka hangjait. Innentől kezdve kicsit le voltam döbbenve, mintha egy másik filmet láttam volna. Ez a tíz perc jelenet az éjszakai kertben messze többet ér, mint a többi nyolcvan. Ezért tényleg érdemes megnézni ezt a filmet, le a kalappal a rendező előtt. Az, amikor beszélgetnek a háttérben a vízimalommal... Szinte érezni az orrunkban az éjszaka hűs levegőjét... Ahogy a távolodó alakok pozitív kontrasztból átmennek negatív kontrasztba... Az Onibaba-t idéző szélben lengedező nádak... Ahogy végigvonulnak a gáton, mint Dita Parlo az Atalanta uszályán... Vagy amikor a csónakban ölelkezve haladnak előre a képmezőben átlósan... Nagy pillanatok ezek. A kép és a tartalom összeforr.

A film befejezése várható, sok meglepetést nem okoz. Valahogy mindannyiunknak fel van adva a lecke, hogy hogyan éljük le életünket. Ők így próbálják meg.

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #3 Dátum: Október 12, 2010, 08:18 »
"például abban a jelenetben, amikor a kukában guberáló elé beáll egy luxusautó"

Na, ezért jó a filmklub, mert ezt én nem is vettem észre...
Csak mai szemmel nézve monoton, erre egy régi filmnél azért fel kell készülni (előre szólok, hogy a Draculánál készíts be egy termosz kávét! ;), ott még zene is csak a főcím alatt van - technikai okokból).
Az éjszakai jelenet tényleg nagyon jól meg lett komponálva és a mai filmekkel ellentétben nincs benne sötét, és látni is lehet valamit. Utána a fél órás monamúrozás viszont már kicsit sok volt.
Kicsit féltem attól, hogy az angol felirat miatt lesz, aki nem nézi meg, de most már látom, hogy itt bevállalós emberek vannak.
Szigorúan utólag megnéztem a szakirodalmat: Jeanne Moreau a narrátor, de a főszereplőről első szám harmadik személyben beszél, ezt talán többen észrevették rajtam kívül, aki a szinkronhangokat sem tudja beazonosítani.
A munkásosztály megjelenítése az autószervízben is érdekes jelenet. "Ez Renault szervíz, de különben is: a vontatóautót is javítjuk, utána megyünk a kocsijáért. Majd. Valamikor." Mintha a korabeli Magyarországra csöppentek volna a francia burzsujok   ;D Mindez persze sorsszerűségként tálalva.
« Utoljára szerkesztve: Október 12, 2010, 10:14 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető alchemykeith

  • vip
  • ****
  • Köszönetek
  • -Adott: 161
  • -Kapott: 37
  • Hozzászólások: 62
  • Nem: Nő
    • Kinga
    • E-mail
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #4 Dátum: Október 14, 2010, 03:12 »
Malle filmjeinek talán a legnagyobb erőssége az igen erős társadalmi atmoszférateremtés: legyen szó akár egy kivételezett nagypolgári körről, akár egy francia faluról, akár egy bentlakásos iskoláról, a környezet autentikusságának a megkérdőjelezése egy pillanatra sem ötlik föl bennünk. Nem kivétel a Szeretők című film sem a maga nagypolgári miliőjével.

Elég nehéz valami határozottat mondani (állítani) a filmől. És ezt a határozatlanságot még fokozni is lehet: első pillanatban azt is problémás megállapítani ugyanis, hogy a film „ilyen is-olyan is” jellege vajon igen tudatos, határozott rendezői döntés, ösztönös út, avagy egyszerűen csak véletlen. (Hogy lelőjem a poént: nem csak hogy tudatos, hanem a mozi egyik legfontosabb rendezői elve.)
 
De csak sorjában.

A kétségek és a határozatlanságok a Szeretők első percétől kezdve nem hagynak nyugodni bennünket:  az első órában nem teljesen értjük ugyanis, hogy mi a manót akar kezdeni velünk ez a mozi. Igazából, ha ez az állandó meghatározhatatlanság nem lengené be a filmet, talán porosnak és unalmasnak is találnánk ezt a százszor és száz (ugyanarra az “üzenetre” kifutó) variációban látott történetet: nagypolgári szalondráma, unatkozó szépasszony feleség luxuskörnyezetben, közömbös (elhidegülő) férj, unalomból kezdett szerelmi viszonyok, és így tovább.

A sokáig langyos történetet egy darabig csak a gyönyörűséges Jeanne Moreau alakította szereplő (előttünk érthetetlen) állandóan ideges állapota ellensúlyozza: Malle szinte természetfilmes precízséggel ábrázolja egy kellemes és izgató hétvége után a sportkocsijában hazafelé tartó, vagy az otthoni hálószobájában nyugtalanul föl s alá járkáló Moreau-t (a dialógusok hiánya csak erősíti ezt a hatást) – miközben teljesen nyilvánvalóan a nőben egyre gyülemlő… energia? feszültség? minden pillanatban kitörés közeli. Ráadásul a képek szinte kivétel nélkül félközeliek, ami ugyan eleget láttat a nagypolgári környezetből, de nem eleget ahhoz, hogy ne érezzük folyamatosan a bezártságot, a börtön-szerűséget.

Zavarba jövünk: nem tudjuk eldönteni, hogy őszintén együtt érezzünk-e Moreau-val, vagy csak szimplán sajnáljuk-e. Vajon az aranykalickába zárt madárról van-e szó, vagy az asszony egyszerűen egy fölszínes élet (mellék)terméke? Ezt a határozatlanságot ugyan lehet zavarbaejtőnek tekinteni, de nem biztos, hogy a rendezés “véletlenszerűsége”, sőt. Malle ugyanis elég határozottan jelzi, hogy a főszereplők oldalán áll. Ne tévesszen meg bennünket, hogy a filmet nézve állandó kívülállónak érezzük magunkat (hacsak nem születtünk mi is nagypolgári, lovaspólós, unottan flörtölő miliőbe). Való igaz, egyrészt állandóan ez a burzsoáziázás megy (Malle nem tudja megtagadni saját gyökereit, minden filmjében benne van), másrészt viszont – és itt lehet fülön fogni Malle zsenialitását – a rendező folyamatosan aláássa és megkérdőjelezi mindezt azzal, hogy következetesen fölvillantja a szereplők - nem várt -  emberies (humánus) oldalát is.

És ekkor színre kerül a vacsorajelenet.

Az a fantasztikus ebben a jelenetben (és egyébként talán az egész moziban is), hogy egyik szereplő sem válik soha, egy kósza pillanatra sem valamiféle megvető gúny vagy lenézés céltáblájává Malle rendezésében. Mindegyikükben fölbukkan valamiféle bizonytalanság, félelem, és főként az a vágy, hogy kitalálják végre, mi a manó is folyik itten igazából. Ezzel a csavarral (t.i. nem csak a nézők, maguk a szereplők is értetlenül állnak az eseményekkel és egymással szemben) ismét tettenérhető tehát a “határozatlanság” rendezői tudatossága. A szín olyannyira erős és meghatározó, hogy Malle még némi bizarrságtól sem retten vissza (egy denevér miatti villanyoltástól).

A híres-hírhedett szexjelenetekkel azután megint fölerősödik a “meghatározatlanság” vonal. Jól ismert történet, hogy az 50-es évek végén egy amerikai bíró ennek a jelenetnek a kapcsán “definiálta” a filmes obszcenitás fogalmát: “Fölismerem, ha látom.” Bár manapság már bugyutának hangzik az előbbi kijelentés, azért az tény, hogy nem lehet teljesen hibáztatni az úriembert, hogy pornográfiát látott ebben a másodpercre fölvillanó mellbimbóban. Ugyanis valójában, és bizonyos szempontból valószínűleg teljesen tudatosan, az is: pornó. A Moreau-játszotta nő kétségbeesett, erotikus fantáziába való menekülése. De persze megint itt van a nagy kérdés: mihez kezdjünk ezekkel a jelenetekkel? Vajon úgy tekintsük-e ezeket, mint Moreau szexuális magáratalálását, önmegvalósítását? Vagy éppen ellenkezőleg: az unatkozó, nagypolgári életstílus egy újabb, sekélyes menekülési útvonala? A társadalom fölszínessége elleni vakmerő lázadás, vagy csak annak egy újabb mellékterméke? Művészi pornográfia vagy pornográf művészet?

A film nem ad határozott választ semmire, ennyiben maradunk tehát. Moreau újdonsült kedvesével elhajt a birtokról – a látszólagos eltökéltség éppen annyira kétséges, mint a Diploma előtt utolsó képsora az autóbuszban utazó Dustin Hoffman arcával. Úgy tűnik, Malle elsáncolta magát a nagypolgári világszemlélet árkába, és nem igazán lát ki abból. Mindazonáltal igen sikeresen invitál bennünket egy alapos látogatásra.

===================
Phew. Es most vegre elolvashatom a tobbi szoveget is - eddig ugyanis nem tettem, hogy friss legyen a szemem :)
« Utoljára szerkesztve: Október 14, 2010, 13:51 írta alchemykeith »

Nem elérhető alchemykeith

  • vip
  • ****
  • Köszönetek
  • -Adott: 161
  • -Kapott: 37
  • Hozzászólások: 62
  • Nem: Nő
    • Kinga
    • E-mail
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #5 Dátum: Október 14, 2010, 03:48 »
Eloszor is: koszonom, hogy megneztetek velem a filmet.

Aztan: az az irto erdekes, hogy ti is es en is ugyanazokrol a dolgokrol beszelunk a filmmel kapcsolatban (=ugyanazokat a dolgokat tartjuk erdemesnek kiemelni), de a kovetkeztetes, amit levonunk belole majdnem homlokegyenesen kulonbozo (kivetelektol eltekintve). Nem titok, aszem a fonti szovegbol ki is derult, hogy nekem tetszett a film - ha nem is a kedvenc Malle filmem ez.

"A téma a burzsoá osztály néhány képviselőjét mutatta be, arisztokratikus távolságtartással." - identi

Persze. Malle (majdnem) osszes filmje ilyen. Ahogy irtam is, nem tud a gyokereitol szabadulni (szvsz nem is akar). Ezert a tavolsagtartas, ezert az a bizonyos bizarr kukas jelenet, az autoszerelok hangsulyozott prolisaga, stb.

Nagyon tetszett rettento megkozelitese, az, hogy egy ilyen, konnyen porosnak mondhato (es altalunk tobbszor is - felig jogosan - annak mondott) filmet megprobal a maban, a manak ertelmezni. Nekem eszembe sem jutott, en lemaradtam a majdnem porossagnal...

Erdekesnek talaltam, hogy a fenykepezesre (kepekre) ket teljesen eltero velemeny erkezett: mig rettento nagyon szepnek talalta a kepeket, addig identi semmi kulonoset nem talalt bennuk. En ugy gondolom, hogy a kepek "hidegsege" es precizitasa tokeletesen illeszkedett Malle alapallasahoz.

A narracio... na, ez erdekes kerdes. Az, hogy a foszereplo no meseli el sajat tortenetet, nyilvan valamifele szemelyesseget sugall; ugyanakkor - es ismet itt van a bizonytalansag, a hatarozatlansag, az "igy is, ugy is jo", ami a film alapallitasa - egyes szam harmadik szemelyu a sztori, amit elmond. Az LGT-t idezve: kint is vagyok, bent is vagyok. Kerdes persze az, hogy "jaj, de nagyon boldog vagyok" vagy "jaj, de nagyon boldogtalan vagyok". Ez az, amire soha nem kapunk valaszt.
« Utoljára szerkesztve: Október 14, 2010, 03:58 írta alchemykeith »

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #6 Dátum: Október 14, 2010, 12:26 »
"Erdekesnek talaltam, hogy a fenykepezesre (kepekre) ket teljesen eltero velemeny erkezett: mig rettento nagyon szepnek talalta a kepeket, addig identi semmi kulonoset nem talalt bennuk."

Biztos azért csak, mert én kevés ilyen szépen fényképezett filmet láttam, identi meg többet.

alchemykeith: Ezt a "bizonytalanságot" "kétséget" én egyáltalán nem éreztem, de igazából nem is értem, hogy te mit értesz ez alatt. Ha a történetet nézem, kevés bizonytalan pont van. Inkább azt mondanám, hogy sokszor elmélázik a kamera, autózgatunk, lovaspólózunk, a drámaiság el van nyomva. Nem erre gondolsz?
A "pornó" besorolásod nagyon erős! Ne akarjuk akkori szemmel nézni ezt sem, mert ma élünk. Nyilván fel volt fújva, pedig itt állig begombolkozva erotizálnak - hatásosan, bár a hatás nem ugyanaz, mint egy pornónál  ;D
Azzal a meglátásoddal egyetértek, hogy nincs ítélkezés, a férj nem papucsférj, de kirakatbábú, aki a (nem létező) konfliktusba nem is vonódik be.
Remélem, a film megértését segítem elő, és nem bonyolítom a dolgot a hozzászólásaimmal. Figyeljünk erre mind a jövőben!  : gpl Köszi.
« Utoljára szerkesztve: Október 14, 2010, 12:30 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #7 Dátum: Október 14, 2010, 13:13 »

Rettentó, szerintem nyugodtan bonyolítsd csak a dolgokat a hozzászólásaiddal, éppen attól filmklub a filmklub, hogy nem magunkban tartjuk a véleményünket, hanem megvitatjuk egymással. :)

"Biztos azért csak, mert én kevés ilyen szépen fényképezett filmet láttam, identi meg többet."
Abban azért nem lennék biztos, hogy több szép filmet láttam :) Az azonban igaz, hogy képzőművész szemmel nézem a filmeket, szeretem a hangulatos, lírai képeket.

"Malle filmjeinek talán a legnagyobb erőssége az igen erős társadalmi atmoszférateremtés: legyen szó akár egy kivételezett nagypolgári körről, akár egy francia faluról, akár egy bentlakásos iskoláról, a környezet autentikusságának a megkérdőjelezése egy pillanatra sem ötlik föl bennünk. Nem kivétel A szerető című film sem a maga nagypolgári miliőjével."
Az emberek viszont elhalványodnak ebben a társadalmi atmoszférában, úgy ábrázolják őket, mintha a rendszer alkotórészei lennének. Épp eleget látunk az ilyenekből napjaink társadalmában... A tömegek korát éljük. Mindenki különbözni akar, de egyformán különböznek.


Nem elérhető alchemykeith

  • vip
  • ****
  • Köszönetek
  • -Adott: 161
  • -Kapott: 37
  • Hozzászólások: 62
  • Nem: Nő
    • Kinga
    • E-mail
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #8 Dátum: Október 14, 2010, 13:32 »
"Remélem, a film megértését segítem elő, és nem bonyolítom a dolgot a hozzászólásaimmal. Figyeljünk erre mind a jövőben!"

Ezt nem nagyon ertem... En bonyolitottam?

Bonyolultsag, hatarozatlansag: ahogy irtam is, az egesz film rendezoi alapelve ez. Az, hogy soha nem lehet eldonteni, mi van, akarmelyik dimenziot nezem (szeressem a szereploket vagy nem; boldogsag fele megy-e a no vagy sem; a szereplok tudjak, hogy mi tortenik veluk vagy sem; szexualis magaratalalas vagy sem, es igy tovabb, es igy tovabb - nem tudom annal vilagosabban es pontosabban leirni, mint ahogy font leirtam).

Valamit nagyon felreertettel porno ugyben. En nem soroltam porno kategoriaba. Amit irtam az, hogy lenyegeben a no viszonya a fiatalemberrel nem mas, mint pornografia (szimbolikus jelentesben persze), azaz: egyfajta igen eros szexualis fantazia kielese. Korulbelul ugyanolyan jellegu kontextusban hasznalom (=kabe ugyanolyan definicio menten) a pornografia szot, mint EP (ld. Kis magyar pornografia).

"Ne akarjuk akkori szemmel nézni ezt sem, mert ma élünk." A pornografia szo hasznalata nem az "akkori szemmel valo nezest" jelentette a szovegben, hanem ertelmezest ld. az elozo bekezdest. Amugy meg, altalanosan, mint muveszetelmeleti modszer: nezd, ez a te velemenyed, es termeszetesen teljesen relevans. Viszont mas (pl. en) teljesen mas elmeleti sikrol kozelitek egy mozihoz (mert en ugy gondolom, hogy egy alkotas csak es kizarolag onmagaban vizsgalhato (stb), de ez mar egy eleg eros elmeleti vitahoz vezetne aszem - es a te - ugy tunik nekem, Jauss-fele horizons of expectation-re/befogado-kozpontusagra rimelo - allaspontoddal nem biztos, hogy egyet tudok erteni (magam igen eros formalista leven :)  ).

Meg egyszer elnezest, hogy "bonyolitottam a film megerteset a hozzaszolasaimmal", nem tom, oszinten, mit teszek a jovoben, mert nekem a fonti szoveg jelenti azt, hogy "irok a filmrol".

Nem elérhető alchemykeith

  • vip
  • ****
  • Köszönetek
  • -Adott: 161
  • -Kapott: 37
  • Hozzászólások: 62
  • Nem: Nő
    • Kinga
    • E-mail
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #9 Dátum: Október 14, 2010, 13:36 »


Az emberek viszont elhalványodnak ebben a társadalmi atmoszférában, úgy ábrázolják őket, mintha a rendszer alkotórészei lennének.


Az emberek tehat nem az altaluk alkotott tarsadalmi rendszer alkotoreszei? Es ha ez igy van, akkor kik alkotjak a tarsadalmi rendszert (vagy tarsadalmi reteget), ha nem annak "osszetevoi", azaz az azokat az ertekeket kepviselo emberek?
« Utoljára szerkesztve: Október 14, 2010, 13:39 írta alchemykeith »

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #10 Dátum: Október 14, 2010, 14:01 »
Bocsánat, nem csak neked szólt a megjegyzésem, hogy legyünk érthetőek, elsősorban én tartok attól, hogy valaki nem érti, mit írok.
Szükségesnek éreztem megkérdezni pár dolgot, és nagyon jól elmagyaráztál mindent!

"Jauss-fele horizons of expectation-re/befogado-kozpontusagra rimelo - allaspontoddal nem biztos, hogy egyet tudok erteni (magam igen eros formalista leven"

Ráéreztél, de inkább Gadamert nevezném meg olyan szerzőként, aki nagy mértékben formálta a gondolkodásom nem csak a művészettel kapcsolatban, és ez itt is előjön. Főleg abban jelentkezik ez, hogy van egy 115 éves műfaj, aminek bizonyos zseniális darabjaira senki sem emlékszik, másokra meg megszokásból, egymást másolva illik azt írni, hogy hűha, ez mekkora film, és nem mozdul a kánon (ezt nem rád értem).
Közben a filmek öregednek, én meg jövök mint kritikus (esztéta vagyok, legalábbis ez van a diplomámban  :D), és megnézem hogy nézhetőek-e ma is, és ha igen, hogyan. Ezért írok olyan felszólításokat, hogy "készüljetek fel" meg ilyenek, ha valaki még nem látta.
Hogy ezzel egy kicsit formáljam is az előzetes elvárásokat, hogy valaki akkor is megnézze, ha látja, hogy fekete-fehér, meg régi, meg feliratos.
Ezt nagyon jól kiegészíti a te "formalizmusod", és nagyon kíváncsi vagyok, mit írsz majd egy olyan zsánerfilmről, mint a Drakula.
Még annyit, hogy a filmnek is köszönhető, hogy tudtam nem görcsölő, "kritikus szemmel", hanem nézőként nézni, és utána leírni, ami jött belőlem.
« Utoljára szerkesztve: Október 14, 2010, 14:14 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!

Nem elérhető identi

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1210
  • -Kapott: 916
  • Hozzászólások: 391
  • Nem: Férfi
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #11 Dátum: Október 14, 2010, 14:14 »
"Az emberek tehat nem az altaluk alkotott tarsadalmi rendszer alkotoreszei? Es ha ez igy van, akkor kik alkotjak a tarsadalmi rendszert (vagy tarsadalmi reteget), ha nem annak "osszetevoi", azaz az azokat az ertekeket kepviselo emberek?"

Hát nem tudom... Szeretem humanista módon megközelíteni embertársaimat, nem pedig felcimkézve őket, mint fogaskerekeket egy óra belsejében. Természetesen mindannyiunk része a társadalomnak, de nem mindegy, hogy beleolvadsz, vagy pedig színesíted azt.

Nem elérhető alchemykeith

  • vip
  • ****
  • Köszönetek
  • -Adott: 161
  • -Kapott: 37
  • Hozzászólások: 62
  • Nem: Nő
    • Kinga
    • E-mail
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #12 Dátum: Október 14, 2010, 14:34 »
Szeretem humanista módon megközelíteni embertársaimat, nem pedig felcimkézve őket, mint fogaskerekeket egy óra belsejében. Természetesen mindannyiunk része a társadalomnak, de nem mindegy, hogy beleolvadsz, vagy pedig színesíted azt.


Ezzel - altalanossagban - teljes mertekben egyet lehet erteni (=egyetertek). Amit nem ertettem (most sem egeszen, de lehet, hogy nem is fontos megertenem, nem tom), hogy a Malle-filmre mondtad-e mindezt...? Mert ha igen, akkor en ellentmondok :D Eppen az a szep ebben a moziban, hogy bar Malle burzsoa alapallasaval igen nehezen lehet azonosulni (na jo, mondom ugy, hogy en nem nagyon tudok), azt vegtelenul meghatonak es tisztessegesnek erzem, hogy atjon a filmen nem csak az, hogy o maga is kuzd ezzel a vilagszemlelettel (ebbol szarmazik a film abszolut hezitalasa, hatarozatlansaga, donteskeptelensege), hanem az is, hogy akar szereti a szereploit, akar nem (sztem szereti egyebkent), semmikeppen sem sajnalja le oket, nem veti meg, nem gunyolja ki; ellenkezoleg: ha vegiggondolod, mindegyik szereplonek folvillantja az "emberi" (humanus) oldalat. Mas szoval: emberies, humanus alapallasbol kozelit ehhez a szamara - olyba tunik - igen fontos existentialis kerdeshez.

Mondom: maga a milio, az alapallas szamomra elfogadhatatlan. Az viszont, ahogy Malle kezeli, igen tiszteletremelto.

Nem elérhető alchemykeith

  • vip
  • ****
  • Köszönetek
  • -Adott: 161
  • -Kapott: 37
  • Hozzászólások: 62
  • Nem: Nő
    • Kinga
    • E-mail
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #13 Dátum: Október 14, 2010, 14:48 »
inkább Gadamert nevezném meg olyan szerzőként, aki nagy mértékben formálta a gondolkodásom


Na, ossze kene kotni teged AM-mel (Almasi M.) es az o hermeneutika (Ricoeur) maniajaval (is) :D

és nem mozdul a kánon


Hogy mi kerul be a kanonba es mi nem, arrol sztem koteteket beszelgethetnenk. En kanon-hivo vagyok meg antikanonista is (egyszerre). De ez most mellekszal, aszem.

Ezt nagyon jól kiegészíti a te "formalizmusod", és nagyon kíváncsi vagyok, mit írsz majd egy olyan zsánerfilmről, mint a Drakula.


Arra en is. :) Sztem, akik vallalkoznak a megnezesere, tobbe-kevesbe tudjak, mire szamitsanak egy 31-es filmmel kapcs - csodalkoznek, ha valaki szines akciofilmet varna... Kar lenne eloiteletekkel nekikezdeni (de en elfogult vagyok, ne tessenek ram hallgatni, mert nagyon szeretem pl. a Draculat - is).

Nem elérhető rettentó

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 3040
  • -Kapott: 2143
  • Hozzászólások: 1268
  • Nem: Férfi
Re:2010.október 17. - Szeretők (r.: Louis Malle)
« Válasz #14 Dátum: Október 14, 2010, 15:06 »
Idézet
En kanon-hivo vagyok meg antikanonista is (egyszerre).


Szerintem azért mindannyian így vagyunk vele itt a plan9-on. Engem például a Keresztapa-mániások tudnak kiüldözni a világból  ;)
« Utoljára szerkesztve: Október 14, 2010, 15:09 írta rettentó »
Az újratöltéseket üzenetben kérjétek tőlem. Köszi!