A A A A
A A A A
Szerző Téma: Signoret, Simone  (Megtekintve 2952 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető paciphist

  • rendező
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1078
  • -Kapott: 6069
  • Hozzászólások: 1333
  • gépész
    • E-mail
Signoret, Simone
« Dátum: Szeptember 07, 2010, 23:26 »

Simone Signoret (Wiesbaden, Németország 1921. május 25. - Auteuil-Anthouillet, Franciaország, 1985. szeptember 30.) francia színésznő.

Életrajz

Legsikeresebb szerepe a Hely a tetőn című, Jack Clayton rendezte film volt. Az 1959-es cannes-i filmfesztiválon Simone Signoret a legjobb női alakítás díját kapta. Alakítást 1960-ban az Oscar díjal is jutalmazták. A film összesen hat jelölést kapott. Simone mellett a forgatókönyv-író Neil Paterson is átvehette a legnagyobb elismerést jelentő szobrot.

Filmek

    * 1986 - Music Hall (TV)
    * 1983 - Thérèse Humbert (TV)
    * 1982 - Guy de Maupassant
    * 1982 - Az egyiptomi utas (L'étoile du Nord)
    * 1980 - Chère inconnue
    * 1979 - L'adolescente
    * 1978 - Judith Therpauve
    * 1978 - A bírónő (Madame le juge)
    * 1977 - Elõttem az élet  (La vie devant soi)
    * 1976 - Police Python 357
    * 1975 - La chair de l'orchidée
    * 1973 - A királynő nehéz napja (Rude journée pour la reine)
    * 1973 - Égő pajták (Les granges brûlées)
    * 1971 - Az özvegy (La veuve Couderc)
    * 1971 - Comptes à rebours
    * 1971 - A macska (Le Chat)
    * 1970 - Un otage (TV)
    * 1970 - A vallomás (La confessione - L'aveu)
    * 1969 - Árnyékhadsereg (L'armée des ombres)
    * 1969 - Mr. Freedom
    * 1968 - L'américain
    * 1968 - A sirály (The Sea Gull)
    * 1967 - Games
    * 1966 - Párizs ég? (Paris brûle-t-il?)
    * 1966 - A Small Rebellion (TV)
    * 1966 - Ébresztő a halottnak (The Deadly Affair)
    * 1965 - Bolondok hajója (Ship of Fools)
    * 1965 - A tökéletes bűntény (Compartiment tueurs)
    * 1963 - Dragées au poivre
    * 1963 - A nap és az óra (Le jour et l'heure)
    * 1963 - Il giorno più corto
    * 1962 - A tárgyalás (Term of Trial)
    * 1961 - Barabás (Barabba)
    * 1961 - Híres szerelmek (Amours célèbres)
    * 1961 - Gonosz játékok (Les mauvais coups)
    * 1960 - Adua és társnői (Adua e le compagne)
    * 1959 - Hely a tetőn (Room at the Top)
    * 1957 - Die Windrose
    * 1957 - Salemi boszorkányok (Les sorciéres des Salem)
    * 1956 - Halál a kertben (La Mort en ce Jardin)
    * 1956 - Un matin comme les autres
    * 1955 - Ördöngösök (Les Diaboliques)
    * 1955 - Mutter Courage und ihre Kinder
    * 1953 - Thérése Raquin
    * 1951 - Aranysisak (Casque d'or)
    * 1951 - Ombre et lumière
    * 1951 - Le traqué
    * 1951 - ...Sans laisser d'adresse
    * 1950 - Gunman in the Streets
    * 1950 - Körbe-körbe (La Ronde)
    * 1950 - Swiss Tour
    * 1950 - Fondorlatok (Manèges)
    * 1948 - Impasse des Deux Anges
    * 1948 - Dédée d'Anvers
    * 1948 - Against the Wind
    * 1947 - Fantômas
    * 1946 - Macadam
    * 1946 - Le couple idéal
    * 1946 - Les démons de l'aube
    * 1945 - La boîte aux rêves
    * 1944 - Le mort ne reçoit plus
    * 1944 - Service de nuit
    * 1944 - Béatrice devant le désir
    * 1944 - L'ange de la nuit
    * 1943 - Adieu Léonard
    * 1943 - Le voyageur de la Toussaint
    * 1942 - Le bienfaiteur
    * 1942 - A sátán követei (Les visiteurs du soir)
    * 1942 - Le prince charmant
    * 1942 - Boléro
« Utoljára szerkesztve: Május 01, 2015, 17:40 írta roquentin »
"Azok a képek, amelyek birtokában vannak a túlélés képességének, még évszázadokig, évezredekig táplálják utána a testet és a lelket."

Nem áll módomban újratölteni, ne írjatok ilyen ügyben.

Nem elérhető Kuksi

  • Globális Moderátor
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1169
  • -Kapott: 2918
  • Hozzászólások: 708
  • Nem: Férfi
  • megöregedtem
    • Szerencsi Éva
    • E-mail
Re:Signoret, Simone
« Válasz #1 Dátum: Május 19, 2012, 10:25 »
Simone Signoret

Eredeti neve Simone Kaminker
1921. március 25., Wiesbaden (Németország) - 1985. szeptember 30. Autheuil-Authouillet (Franciaország)


André Kaminker (1888-1961) és Georgette Signoret legidősebb gyermeke; két öccse Alain és Jean-Pierre.
A lengyel-zsidó származású André Kaminker a Poste Parisien újságírója volt. Egyik szinkrontolmácsa volt 1934-ben Hitler Nürnbergi beszédének. 1940-ben csatlakozott a londoni Szabad Franciaországhoz és a Radio Brazzaville bemondója lett.

Simone egy Vannes-i líceumban tanult, ahol néhány hónapig Lucie Aubrac volt a történelem tanára, 1941-ben visszatérve Párizsba John Luchaire laptulajdonos, újságíró titkárnője lett, az ő lánya, a színésznő Corinne Luchaire révén kerül kapcsolatba a filmmel. Egyszer behívót kapott: másnap reggel nyolckor várják a Saint Maurice stúdióban... Statiszta lett, majd kis szerepek következtek, éppen hogy egy-két szó. A szép, szőke lányban végül felismerték a tehetséget, és filmművészeti tanfolyamra küldték. Ekkor döntött úgy, hogy a családi nevét felcseréli édesanyjának leánykori nevével.

1943-ban találkozott Yves Allégret-vel és 1946. április 16-án megszületett lányuk, Catherine. Háromhetes sem volt, amikor anyját próbafelvételre hívták. Élete első igazi komoly szerepére. Simone Signoret kislánya nem azt az anyát kapta vissza, aki előző nap megszoptatta. A színésznő maga is tudatában volt ennek, s elfogadta, hogy egy film fontos szerepe megváltoztatja kapcsolatát a gyerekéhez. Ettől kezdve az anyából profi lett, a csecsemőből pedig egy színész gyereke.
Színészi karrierje ezzel az 1946-os Macadam-mal indult, amelyért megkapta a következő évben a Suzanne-Bianchetti Díjat. Az első fontos nagy szerepeit aztán Allegret-től kapja (Dédée d'Anvers; Manèges). 1948-ban összeházasodtak.

1949. augusztus 19-én Saint Paul de Vence égy kis kávéházában, nyári turnéja szünetében, Yves Montand egy asztalnál ült a zongoristájával, Bob Castellával és gitárosával, Henri Crollával. Simone Signoret és Allégret, ha csak tehették, meghallgatták Yves Montand estjeit, de személyesen nem ismerték. Simone Signoret akkor már „menő" színésznő volt, de Yves Montand, aki pedig sokat járt moziba, mint utóbb kiderült, egyetlen filmjét sem látta. Tehát ezen az estén az ünnepelt sanzonénekes a kávéházban vacsorázott, ahol meglátta Simone Signoret-t. Másnap is ugyanott ebédelt. Majd Nizzába utazott, ahol fellépett, és Simone Signoret ugyancsak oda utazott, hogy meghallgassa. A következő nap az énekes Cannes-ban lépett fel, és Simone Signoret megint ott volt. Ekkor már feltehetően összeismerkedtek, mert ahogyan a színésznő írja könyvében: „Négy nap alatt viharos gyorsasággal és visszavonhatatlanul történt valami közöttünk."
Ezt a hirtelen fellobbant, szenvedélyes szerelmet körülöttük mindenki észrevette. Allégret Párizsban volt, s azon a napon, amikor visszaérkezett Saint Paul de Vence-be, Simone elébe ment, hogy férje tőle tudja meg, mi történt, s ne a barátai arcáról olvassa le a visszavonhatatlant. Ezután néhány fájdalmas hét következett, majd Montand ultimátumot küldött Simone-nak: csomagoljon, költözzön hozzá, éljen vele. Ha nem így történik, ne is telefonáljon. És Simone csomagolt. 1951. december 22-én összeházasodtak.

Több rendező is felismeri óriási tehetségét, így halad a sztárság felé:
a Casque d'or Beckertől 1951-ben, Thérèse Raquin Carné-től 1953-ban, majd Clouzot 1954-es Ördöngösök-je.
1954-ben, Montand és Signoret ingatlant vásárolnak a normandiai Autheuil-Authouillet-ben. Ez a ház később művészi és szellemi összejövetelek központjává vált. Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Serge Reggiani, Pierre Brasseur, Luis Buñuel, Jorge Semprun is rendszeresen megfordulnak ott. A házaspár szerint ezen emberek baloldali nézetei vezették őket mintegy  "útitársként" a Francia Kommunista Párthoz.
Simone Mexikóból, Montand Olaszországból érkezett Párizsba, amikor megkezdték a Salemi boszorkányok forgatását. A filmet Arthur Miller darabjából Sartre írta. A két szerző hosszú időn át csak telefonon érintkezett egymással, majd 1956-ban, egy szép napon Miller elutazott Párizsba. Akkor találkozott először a Proctor házaspár alakítóival: Simone Signoret-vel és Yves Montand-nal. Pillanatok alatt összebarátkoztak, s ez a barátság évekkel később elmélyült, amikor Los Angelesben egymás szomszédságában éltek, a Montand házaspár és mellettük Arthur Miller ifjú feleségével, Marilyn Monroe-val. Miller Párizsba érkezésekor Montand-ék már készülődtek egy turnéra, a szocialista országokba.
1957-ben volt a diadalmas turné. De amikor visszatértek, mélységesen csalódottak voltak a kommunista eszme gyakorlati alkalmazásában, és ezért távolságtartóvá váltak a párttal, de anélkül, hogy a politikai meggyőződésük megváltozott volna.

Simone Signoret 1958-ban harminchét éves lett, s akkor már kilenc hónapja nem játszott filmen. Több ilyen kihagyás is volt a pályáján, de soha nem keseredett el, ilyenkor mindig betöltötte  életét a család: Yves és Catherine. Már-már arra gondolt, bele kell nyugodnia, a jövő a tizen- és huszonéveseké. De egy nap megszólalt a telefon: Londonból Peter Glenville, az egyik leghíresebb angol színházi rendező hívta: játssza el a Hely a tetőn főszerepét. A forgatókönyvet John Braine bestselleréből írták. Simone Signoret nem ismerte sem a regényt, sem az íróját, utólag mondták el neki, hogy ezért a szerepért a filmsztárok tucatjai hason csúsztak volna. Elolvasta a forgatókönyvet, s elbűvölte Alice figurája: érett asszony, közel a negyvenhez, intelligens, megértő, anyai, szexuálisan felszabadult, társadalmi előítéletei nincsenek.
A bemutató kirobbanó siker volt, a lapokban elragadtatott kritikák jelentek meg.

Egy nap Montand öltözőjében megjelent Norman Granz, és szerződést kínált a művésznek - a Broadwayn. Montand és Signoret mosolygott: úgysem kapnak vízumot. Hónapokon át járták a szocialista országokat, kiálltak a Rosenberg házaspár mellett, ismert baloldaliak. A menedzser rábeszélésére vízumkérésüket benyújtották. Néhány nappal később az egyik tisztviselő telefonon közölte: visszautasították. Csakhogy Granz makacs ember volt. Konokul elhatározta: megszerzi a vízumot, ő viszi elsőnek Montand-t Amerikába. És 1959 januárjában megérkezett a vízum: one entry - egyszeri belépésre. Simone Signoret ezen a nyáron Cannes-ban megkapta a legjobb női alakítás díját a Hely a tetőnért. 1959 szeptemberében elrepültek New Yorkba. Yves Montand-nak hatalmas sikere volt - meghódította Amerikát. Úgy tervezték, ha a szerződése lejár, még két hetet töltenek Amerikában, mielőtt visszatérnek Párizsba. Végül Montand harminckét, Signoret húsz hetet töltött még Amerikában. Montand-t ugyanis felkérte George Cukor, vállalja el a Let's make love (Szeretkezzünk!) főszerepét; a partnere Marilyn Monroe... Ezt nem lehetett visszautasítani.
Simone Signoret kényelmesen éldegélt Los Angelesben, miközben férje forgatott, sokszor teáztak, kávéztak a Miller házaspárral. De közeledett az Oscar-díjakra való jelölés napja, és Simone Signoret meglepetten, boldogan értesült róla: őt is jelölték a Hely a tetőn főszerepéért.
Miután megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat 1960. április 4-én  (ő lett a második francia színésznő, aki Oscart kapott, Claudette Colbert 1935-ös díja után), Signoret visszatért Franciaországba. Ekkor alakult ki a - mindenki által ismert - néhány hónapig tartó kapcsolat Montand és Marilyn között. A film promóciós körútja után azonban Montand visszatért a feleségéhez. Amikor évekkel később egy újságíró Signoret-t kérdezte erről a liazonról, ő azt mondta, hogy csak azt sajnálja, hogy Marilyn Monroe már sohasem fogja megtudni, hogy mennyire nem gyűlölte.

Simone Signoret fölött múltak az évek. Pontosan tudta: a filmszínésznők negyvenen túl általában tíz körömmel kapaszkodnak a fiatalabb szerepekbe, vagy pedig elfogadják, hogy a negyvenöt-negyvenhatodik év - az ötven felé közeledik. A művésznő azt is tudta, hogy ilyenkor sokan plasztikai műtétet csináltatnak. Ő nem csináltatott. Büszke volt rá, hogy soha nem volt sztár, nem erőltetett magára semmiféle sztárallűrt, öntudatosan viselte ráncait. Úgy érezte, azok is hozzátartoznak az egyéniségéhez. Hiszen a nevetések, a könnyek, a kérdések, a csodálkozások, az örömök és fájdalmak ráncai!

Az 1970-es években sokféle szerepet játszik. Néha politikai filmekben, mint például Costa-Gavras Vallomásában Montand-nal együtt, de mindig erőteljes, drámai szerepeket: Árnyékhadsereg (Melville), A macska (Granier-Deferre) Jean Gabin-nel, szintén Granier-Deferre rendezésében Az özvegy, Alain Delonnal, vagy újra Delonnal az Égő pajták.
Dolgozott az új generáció rendezőivel is, mint például Patrice Chéreau-val (La chair de l'orchidée, 1975; Judith Therpauve, 1978) és Alain Corneau-val (Police Python 357, 1976).
1978-ban az Előttem az élet Madame Rosa szerepéért megkapta a Césart.
Ugyanebben az évben egy televíziós sorozat, a Madame le juge főszerepében is bemutatkozott.

1981-től a sokat dohányzó és ivó Simone-nak súlyosan romlik az egészsége. Először epehólyag műtéten esik át, majd fokozatosan elveszíti látását, már csak körvonalakat tud megkülönböztetni. Ennek ellenére folytatja filmes karrierjét: 1982-ben ismét Granier-Deferre-rel forgat (Az egyiptomi utas), Marcel Bluwal tévéfilm sorozatában, a Thérèse Humbert-ben címszerepet játszik, végül utolsó szerepét is tőle kapja a Music Hall-ban, melynek a bemutatóját már nem érte meg.
Egyik utolsó feltűnő megjelenése a 7 sur 7 c. műsorban volt néhány hónappal halála előtt, ahol az újságíró, Ann Sinclair megkéte, hogy mutassa be SOS RACISM szervezetet. "El a kezekkel a haveromtól!" - foglalta össze tömören.

Simone Signoret és Yves Montand, a művésznő 1985-ben bekövetkezett haláláig, több mint három évtizedet töltött együtt. Simone okos asszony volt, sokszor mérlegelte, vajon férje ellenáll-e a csábításoknak.
„Mindig tudtam: bármelyik házaspárt fenyegeti az elválás. Egyidősek vagyunk, Montand és én. Ő megélte az én öregedésemet, én megéltem, hogy ő érett férfivá lett. Mert a férfiak megérnek, a nők öregszenek. Ha Montand beleszeretne egy szép és fiatal nőbe, akivel új életet akarna kezdeni, s vele akarna ébredni egy ágyban, amely a kettejüké, egy otthonban, amely a kettejüké, megpróbálnám nem mondani : »csak nem fogod ezt tenni velem mindazok után, amit végigcsináltunk!...« De hát persze jobban szeretném, ha mindez nem történne meg. De ha mégis, remélem, megőrizném emberi méltóságomat."

Végül hasnyálmirigyrákban halt meg. A párizsi Père Lachaise-ben nyugszik, Yves Montand mellett, aki hat évvel később, 1991 novemberében hunyt el.

1975-ben jelent meg az önéletrajza (melynek a Filmvilágban megjelent részleteit beszkenneltem és csatolmányként is letölthető), írt két regényt: Le lendemain, elle était souriante... (1979) és Adieu Volodia (1985).

Unokája, Benjamin Castaldi (Catherine Allégret fia) televíziós műsorvezető.


Simon Signoret: Az én Hollywoodjaim. Egy filmszínésznő naplójából (1-2.) Filmvilág, 1987/3., 48–54.; 1987/4., 49–55.
Részletek Simone Signoret: La nostalgie n’est plus ce qu’elle était (Paris, 1975, Éditions du Seuil) című önéletrajzából

« Utoljára szerkesztve: Május 19, 2012, 18:56 írta Kuksi »
Általában saját munkáimat töltöm fel. Ha valami gond merülne fel, privát üzenetben vagy e-mailben értesítsetek, így hamarabb tudok segíteni.

Nem elérhető Kuksi

  • Globális Moderátor
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1169
  • -Kapott: 2918
  • Hozzászólások: 708
  • Nem: Férfi
  • megöregedtem
    • Szerencsi Éva
    • E-mail
Re:Signoret, Simone
« Válasz #2 Dátum: Június 16, 2013, 20:29 »


1979. január 6.
Általában saját munkáimat töltöm fel. Ha valami gond merülne fel, privát üzenetben vagy e-mailben értesítsetek, így hamarabb tudok segíteni.

Nem elérhető TARA

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1179
  • -Kapott: 3188
  • Hozzászólások: 621
    • E-mail
Re:Signoret, Simone
« Válasz #3 Dátum: Június 18, 2013, 17:01 »
Azóta fent van a fórumon a Fondorlatok (1950) és a Körbe-körbe (1950) is. Két jelentős filmje.

Nem elérhető TARA

  • forgatókönyvíró
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1179
  • -Kapott: 3188
  • Hozzászólások: 621
    • E-mail
Re:Signoret, Simone
« Válasz #4 Dátum: Szeptember 07, 2016, 17:33 »
A salemi boszorkányokat (Signoret, Montand, Demongeot) 2017 elejére ígérik blurayen. Ideje már.