A A A A
A A A A
Szerző Téma: Jones, Jennifer  (Megtekintve 185 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Gibson

  • mondja a magáét
  • ******
  • Köszönetek
  • -Adott: 987
  • -Kapott: 4750
  • Hozzászólások: 739
    • E-mail
Jones, Jennifer
« Dátum: Február 05, 2018, 09:51 »
Jennifer Jones
(1919–2009)





Jennifer Jones Simon (1919. március 2. – 2009. december 17.) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, a negyvenes évek felfedezettje. Kései éveiben a Norton Simon Múzeum igazgatójaként tevékenykedett.

Élete
 
Phylis Lee Isley néven született Tulsában, Philip és Flora Mae Isley egyetlen gyermekeként. A szüleinek egy vaudeville társulat állt a tulajdonában, édesapja több csődbe ment színházat is felvásárolt. A kis Phylis nyaranta cukrot árult, jegyet szedett és fellépett a társulatnál.[2][3][4] Egy évet az Északnyugati Egyetemen tanult, majd beiratkozott színjátszó szakra a New York-i American Academybe. Itt ismerte meg a szintén színészi ambíciókkal ellátott Robert Walkert, akivel 1939-ben összeházasodott és Hollywoodba költözött. Két fiuk született, akik később szintén színészként keresték kenyerüket.
 A párnak az áttörés azonban nehezen akart megérni. A színésznő Phyllis Isley név alatt tevékenykedett négy évig, mígnem meghallgatásra ment a Claudia című film főszerepére. A szerepet Dorothy McGuire nyerte, azonban az Elfújta a szél producere, David O. Selznick látott valami különlegeset a nőben, és szerződést kínált neki, a színésznő pedig teljességgel a producerre bízta magát. Selznick megváltoztatta a színésznő nevét Jennifer Jonesra, és sztárrá nevelte. A Bernadette című film kasszasiker lett, és Jennifer Jones elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.
 1944-ben újabb Oscar-díjra jelölték a Mióta távol vagy című film mellékszereplőjeként. Ez a film volt az első és az egyetlen, amelyben férjével, Robert Walkerrel együtt szerepelt. A következő évben Jonest ismét Oscarra jelölték a Love Letters című filmben nyújtott alakításáért, amelyben egy amnéziával küszködő asszonyt játszik.
 1949-ben karrierje fordulóponthoz ért, mikor Selznick merőben más szerepeket osztott a színésznőre. A közönség szemében eddig naiv, ártatlan lányként élt, annál nagyobb sokk volt a Párbaj a naponban virgonc, kacér megjelenése. 1952-ben forgatták le a Carrie című filmet, Theodore Dreiser Sister Carrie (magyarul Carrie drágám) könyvének adaptációját, amelyben Jones Laurence Olivierrel együtt játszott, ezt követte William Holdennel közös szereplése A szerelem nagyon ragyogó dolog című filmben, ami Jonest ötödszörre, egyben utoljára Oscarra jelölte. Jones olyan neves színészekkel játszott még együtt, mint Humphrey Bogart (Afrika kincse), Gregory Peck (Párbaj a napon) és James Mason (Ruby Gentry).
 Az 1960-as években válság következett be Jones életében. A Búcsú a fegyverektől olyan gyengén szerepelt, hogy a színésznő egy stúdiótól kért segítséget, hogy gyakorolhassa színészi képességeit.[7] Négy év szünetet tartott, míg újra szerepet vállalt a Tender is Night című filmben. 1965-ben Selznick elhunyt, Jonest pedig erős kritika érte Angel, Angel, Down We Go című filmjéért. Utolsó filmes szereplése 1974-ben volt a Pokoli toronyban, mikor sok más sztárral együtt a torony fogságába esik.

Magánélete

Jones és Robert Walker házassága megromlott. A Mióta távol vagy forgatását követően a színésznő elvált első férjétől, és szerelmi viszonyba került a nős Selznickkel. Selznick 1948-ban elvált feleségétől, Irene Mayertől, a Metro-Goldwyn-Mayer alapítójának lányától, 1949-ben pedig elvette feleségül Jennifer Jonest. A házaspár között tizenhét év korkülönbség volt.[8] Selznick egészen az irányítása alá vonta a színésznő karrierjét. Határozott elképzelése volt Jones imidzsének kialakításáról. A Bernadette című film forgatásához Jonesnak titkolnia kellett, hogy már férjnél van és két gyermek édesanyja.
Selznick választotta ki a színésznő számára a szerepeket. King Vidor rendező így írt róla: „David (Selznick) elvesztette minden ítélőképességét. Úgy gondolta, hogyha a filmben ott van Jennifer, az már csak jobb lehet.” Nem ez történt a Termini pályaudvar, a Búcsú a fegyverektől és a Tender is Night filmek esetén. 1949-ben a Madame Bovary forgatása közben Selznick megvádolta a rendezőt, Vincente Minnellit, hogy nem tünteti fel a színésznőt kedvező színekben, „elcsúfítja a különleges báját”. 1950-ben Selznick kivágatta a Gone to Earth közel egyharmadát, és visszaküldte a filmet újraforgatásra. Jones ekkortájt kezdett nagy mennyiségű altatót szedni és depressziós volt.Selznick 1965-ben elhunyt, hátrahagyva Jonest és közös lányukat, Mary Jennifert. Két évvel később Charles Bickford, Jones egy közeli barátja (a Bernadette-ben is szerepelt) meghalt, Jones pedig halála napján öngyilkosságot kísérelt meg – altatót vett be. Malibu partjainál találtak rá összeesve, de meg tudták menteni az életét.
 1971-ben Jones harmadszor is férjhez ment, Norton Simonhoz, egy nyugdíjba vonult vállalkozóhoz, aki dél-ázsiai, délkelet-ázsiai műtárgyakat gyűjtött. A műtárgyak jelentős részét képezik a Norton Simon Múzeum gyűjteményének.1976-ban Jones lánya, Mary Jennifer kiugrott egy huszonkét emeletes felhőkarcolóból, és meghalt. Jonesnak ebből fakadóan támadt fel az érdeklődése a mentális egészségügy iránt, és aktívan tevékenykedett segélyszervezeteknél. Norton Simon a kilencvenes években Guillain–Barré-szindrómában szenvedett, ezért feleségét nevezte ki a múzeum elnökének, Jones pedig haláláig a múzeumért dolgozott.

Díjak és jelölések

David di Donatello díj
1975: Career David

German Film Awards
1997: életműdíj

''Golden Apple Awards
1947: Sour Apple

Golden Globe-díj
1944: legjobb női főszereplő (dráma) – Bernadette
1975: legjobb női főszereplő (jelölés) – Pokoli torony

Hollywood Walk of Fame
1960: csillag a Hírességek sétányán

New York Film Critics Circle Awards
1955: legjobb női főszereplő (harmadik hely) – A szerelem nagyon ragyogó dolog

Oscar-díj
1944: legjobb női főszereplő – Bernadette
1945: legjobb női mellékszereplő (jelölés) – Mióta távol vagy
1946: legjobb női főszereplő (jelölés) – Love Letters
1947: legjobb női főszereplő (jelölés) – Párbaj a napon
1956: legjobb női főszereplő (jelölés) – A szerelem nagyon ragyogó dolog

Photoplay Awards
1956: legnépszerűbb filmcsillag







Filmográfia



1974 - Pokoli torony (The Towering Inferno)
1969 - Angel, Angel, Down We Go
1966 - The Idol
1962 - Bársonyos az éj(Tender Is the Night)
1957 - Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms)
1957 - A Wimpole Street-i Barrettek (The Barretts of Wimpole Street)
1956 - A szürke öltönyös férfi (The Man in the Gray Flannel Suit)
1955 - Good Morning, Miss Dove
1955 - A szerelem nagyon ragyogó dolog (Love Is a Many-Splendored Thing)
1953 - Afrika kincse (Beat the Devil)
1953 - Afrika kincse (Beat the Devil)
1953 - Termini pályaudvar (Stazione Termini)
1953 - Termini pályaudvar (Stazione Termini)
1952 - Ruby Gentry
1952 - Carrie
1952 - The Wild Heart
1950 - Gone to Earth
1949 - Madame Bovary
1949 - We Were Strangers
1948 - Portrait of Jennie
1946 - Párbaj a napon (Duel in the Sun)
1946 - Cluny Brown
1945 - Love Letters
1944 - The Fighting Generation
1944 - Mióta távol vagy (Since You Went Away)
1943 - Bernadette
1939 - Dick Tracy's G-Men
1939 - The Streets of New York
1939 - New Frontie


Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jennifer_Jones_(színművész)
« Utoljára szerkesztve: Február 10, 2018, 16:05 írta Gibson »