A A A A
A A A A
Szerző Téma: Lautner, Georges  (Megtekintve 584 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Gibson

  • mondja a magáét
  • ******
  • Köszönetek
  • -Adott: 975
  • -Kapott: 4520
  • Hozzászólások: 716
    • E-mail
Lautner, Georges
« Dátum: Február 23, 2017, 19:01 »
Georges Lautner
(1926–2013)





Álom, invenció, hozzáértés és humor – Georges Lautner (1926-2013)


Nizzáról jut eszembe? Jean Vigo és Georges Lautner! Előbbi nagyon rövid életet élt és kevés fellelhető munkáját nagyra értékelik a filmtörténészek. Utóbbi teljes életet élt és tartalmas munkásságát meglehetősen alábecsülik a filmtörténeti munkák szerzői. Az értő nézők mindkettőjüket nagyon szeretik. Filmrendezők és forgatókönyvírók mindketten, a meggondoltan lázadó Lautner az anarchista Vigo szellemi örököse.

Gondolkodtató, kedves és virtuóz humanistaként Lautner termékeny és népszerű alkotó volt – három évtizeden keresztül készítette a Méliès-féle látvány-mozi mesterdarabjait.


Anarchista humora és borotvaéles párbeszédei gyakran elvesznek a fordításban (ferdítésben), de a pergő képek és a kiváló vágás nem csak a franciául értők számára élvezhetők. Legismertebb munkái A lövöldöző nagybácsik (1963), A nagy kémügy (1964), a Mindent megmutatunk (1976) és A profi (1981). Ezek mellett örökbecsű darab a Galia (1966), a Ne pöccenj be! (1966), A pasa (1968), az Egy gazember halála (1977), és van még néhány tucat más csemege is Lautner filmográfiájában!

A filmrendező, aki elutasította a francia újhullámot


Lautner egyidőben, de nem együtt kezdett velük, és konzekvens módon kritikus volt a François Truffaut és Jean-Luc Godard vezette nouvelle vague-gal szemben. "Inkább hullám, mint új!" Nyilatkozta többször is a filmkritikusok irányzatáról – ami szinte kizárólagos mértékké vált néhány év alatt a filmes írásokban, ahol ezeket a szerzői vagy művész típusú filmeket tették meg a filmtörténet kizárólagos továbbfejlesztőinek. Ez persze nem így van, Lautner nélkül nem lehet elképzelni a francia filmtörténetet. Ez a szakmai kirekesztés nyilván nem véletlen – a jó öreg haveri kör áll mögötte, hiszen az újhullámos újságírók egymás filmjeiről írták a kedvező kritikákat-elemzéseket a hangadó szaklapokban. "Ha nem a mi kutyánk kölyke, akkor kommersz rendező!" Szólt az ítélet a Cahiers-nél, és ez többnyire a filmtörténeti munkák margójára taszította az így címkézett rendezőket. Persze a "lökött" Godard és a "furcsa" Rohmer néhány társa azért hamar a tudatára ébredt. Claude Chabrol például néhány év nouvelle(?) vague után gyorsan elkezdett Lautner filmjeihez hasonlókat készíteni. Francois Truffaut is hamarosan korrigált ebbe az irányba – rögtön ahogy megtanult ő is (szerzői kézjegynek nevezett) hibák nélkül rendezni. Jellemző, hogy Godard utolsó újhullámos filmjének – 1967-ben – Mireille Darc a főszereplője. Mireille Darc, aki 10 éven át játszotta Lautner emblematikus hősnőit és akit Lautner fedezett fel még 1963-ban… 15 évvel később viszont a korai Godard emblematikus színésze – J-P. Belmondo - kezdett Lautnerrel dolgozni (hiszen Godard ekkor már nézhetetlen volt) és végül több filmet csinált vele, mint Godard-ral…


Lautner legnagyobb sikere, A lövöldöző nagybácsik a francia újhullám csúcsán készült és sikeréhez tagadhatatlanul hozzájárult, a valami más, a szellemes, könnyed stílus. Hiszen a nézők ekkor már kezdték unni az állandóan "magasröptű eszméket izzadó" újhullámos filmeket. "Amikor forgattuk, nagyon jól éreztük magunkat." – emlékezett vissza Lautner. "Talán ennyi az egész: bolondot csinálni a korból jobb, mint tragédiát rendezni." Akárcsak Luis Buñuelt hallanánk. Buñuel és Lautner, a 60-as és 70-es évek két kiváló francia filmrendezője, sok közös színésszel dolgozott: Francis Blanche, Stéphane Audran, Julien Guiomar, André Weber, Gabriel Gobin… és Lautner filmjei is arról szólnak: hol és hogyan kellene élni – és hogyan nem – ebben a "rettentő nagy szabadságban".


Georges Lautner krimparódiái és kedves komédiái elvarázsolják közönségét, gótikus filmjei pedig hideglelősen borzasztóak, de egyetlen filmje sem nevezhető művészfilnek – tudatosan kerülte a művészmozik művi intellektusát. A lautneri mozi nézőjének magának kell a filmben a filozófiát megtalálnia – nem állnak rendelkezésre beleerőszakolt intellektuális idézetek és utalások. Az ezek automatikus oda-visszafejtéséből élő “szakírók” természetesen agyonhallgatták vagy a porba döngölték a munkáit – hiába ő az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb francia rendező. Lautner is állandóan fejleszt és reflektál (többnyire a saját filmjeire és a bennük játszó színészek munkájára, életére mutat), de ezek az utalások nem lógnak ki a környezetükből, nem törik meg a film ritmusát. A folytonos, egységes szerkesztés híveként Lautner nem volt hajlandó “szerzői kézjegy” hibákat beletenni a filmjeibe, amit az újhullámos kritikusok gyakran a fejére olvastak.


A lövöldöző nagybácsik vége felé egyszer csak mejelenik egy fekete monoklis figura, amint az esküvő alkalmából gratulál Lino Venturának és Robert Dalbannak, akiknek fogalmuk sincs, hogy ki ő, honnan jön és miért. Természetesen ezt nem is tudhatják, hiszen ez az alak egy másik Lautner filmből való: ő Paul Meurisse, a Monoklis trilógia főszereplője, aki betegsége miatt adta vissza a Ventura által játszott szerepet - a film kilép a valóságba, de csak a tájékozott néző számára... Lautner posztmodern ötlete megelőzi Godard hasonló játékait A megvetésben és A Bolond Pierrot-ban…


A Ne pöccenj be! címet a Galia közepén kiáltja oda hősnőt játszó Mireille Darc az ideges teherautósofőrként feltűnő Georges Lautnernek… Lautner itt pont olyan teherautót (Renault 2,5T Galion) vezet, mint amilyen a Ne pöccenj be! és A pasa c. filmekben szerepel. (A Week-Endben ugyanolyan sárga színű R 2,5 T van, mint A pasában.) Az autó nevéből jött a Galia címe is..


Az életmű létrejöttére hívja fel a figyelmet Georges Lautner önéletrajza. On aura tout vu (Mindent megmutatunk) címmel 2005-ben jelent meg a Flammarionnál. Nem véletlenül választotta a pornográfiával küzdő filmrendezőről készült munkája címét autobiográfiája megnevezésére. Csak alcímként szerepel legtöbbet dícsért filmje a A lövöldöző nagybácsik: Memoirs of a gunslinger tonton (Egy lövöldöző nagybácsi emlékei). A Mindent megmutatunk a pályája közepén, 1976-ban készült el és a filmkészítés miértjét és hogyanját ütközteti szellemes módon. Kinek, mit kell megmutatni – ez a kultúra lényege és lautneri kultúra-kritika alapja.

Lautner filmkezdései nagyszerűek: gyakran külön, szellemes rövidfilmet látunk bevezetőként. Időnként még ki is figurázza ezt a védjegyét. A Már ez is probléma? elején egy abszurd, de látványos autós üldözés kisfilmje pereg, aminek gyakorlatilag semmi köze a következő film stílusához és hangulatához! A Kellemes Húsvéti Ünnepeket! elején is egy akciófilm-paródia kisfilm pereg, aminek a stílusa teljesen eltér az utána következő filmtől.

Forrás: http://georges-lautner.blog.hu/ by Seres Sándor  : thhx

Filmjei Rendezöként

1996 - Le comédien
1994 - L'homme de mes rêves
1992 - Idegen a házban (L'inconnu dans la maison)
1992 - Prêcheur en eau trouble
1992 - Room Service
1991 - Háromszög (Triplex)
1990 - Vigyázat, veszélyes! (Présumé dangereux)
1989 - Rejtélyes vendég (L'invité surprise)
1988 - Az elátkozott ház (La maison assassinée)
1987 - Gérard Floque kicsapongó élete (La vie dissolue de Gérard Floque)
1985 - Őrült nők ketrece 3. - Az esküvő (La cage aux folles III: 'Elles' se marient)
1985 - Capuccino felügyelő (Le cowboy)
1984 - Kellemes húsvéti ünnepeket! (Joyeuses Pâques)
1983 - Az Ők felesége (Attention une femme peut en cacher une autre!)
1981 - A Profi (Le professionnel)
1981 - Van valami értelme? (Est-ce bien raisonnable?)
1980 - Szabadlábon Velencében (Le guignolo)
1979 - Zsaru vagy csirkefogó? (Flic ou voyou)
1978 - Ils sont fous ces sorciers
1977 - Egy gazember halála (Mort d'un pourri)
1976 - Mindent megmutatunk (On aura tout vu)
1975 - Már ez is probléma? (Pas de problème!)
1974 - Különös háromszög (Les seins de glace)
1973 - Ügynök a kofferben (La valise)
1973 - Quelques messieurs trop tranquilles
1972 - Volt egyszer egy zsaru (Il était une fois un flic...)
1971 - Bohózat lőporral (Laisse aller... c'est une valse )
1970 - Road to Salina
1968 - Pasas a tönk szélén (Le pacha)
1967 - Fleur d'oseille
1967 - A nagy szöcske (La grande sauterelle)
1966 - Rá se ránts (Ne nous fâchons pas)
1966 - Galia
1965 - Ahol az öröm tanyázik (Les bons vivants)
1964 - A nagy kémügy (Les Barbouzes)
1964 - Le monocle rit jaune
1964 - Alulról az ibolyát (Des pissenlits par la racine)
1963 - Lövöldöző taták (Les tontons flingueurs)
1962 - L'oeil du monocle
1962 - A hetedik esküdt (Le septième juré)
1962 - En plein cirage
1961 - Le monocle noir
1961 - Arrêtez les tambours
1960 - Marche ou crève
1958 - La môme aux boutons

Forrás: http://www.imdb.com/name/nm0491626/
« Utoljára szerkesztve: Szeptember 11, 2018, 08:46 írta Gibson »