A A A A
A A A A
Szerző Téma: Deville, Michel  (Megtekintve 828 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető roquentin

  • Globális Moderátor
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 2670
  • -Kapott: 16731
  • Hozzászólások: 1101
  • Nem: Férfi
    • E-mail
Deville, Michel
« Dátum: Szeptember 19, 2014, 09:09 »


Michel Deville (Boulogne-Billancourt, Franciaország, 1931. április 13. – ) francia filmrendező.


"Deville a francia film Marivaux-ja. Színháztörténész legyen a megmondhatója, mikor volt utoljára fényes Marivaux-be-mutató Magyarországon. Pedig boldog és irigylésreméltó közönség, mely ezen az írón mulathat. Valószínűleg ma nincs is ilyen közönség, máskülönben némi kedvező visszhangot keltett volna a nemrég televízióban látott Les Capricieux (Szabadszívek), Deville ritka tévéfilmjeinek egyike. Ez a Napóleon alatt (vagy a direktórium idején) játszódó erkölcs-komédia úgy ütött el a tévé egyéb játékaitól, mint a természetes gyümölcs a mirelittől. Nem csak azért, mert kosztümös hősei éppoly szellemesen társalogtak, mint amilyen fürge szellemmel játszott velük a rendező: azért főképp, mert e parókás vígjáték frissebbnek hatott, mint a legtöbb mai tárgyú doboz-program. Deville figurái szeszélyesek: szeszélyesen játszanak a „szerelem és a véletlen játékával”, a halált komoly, korrekt és általában szellemdús partnerként fogadják. Akkor is rokokó kosztümöt viselnek belül, ha napjainkban élnek.

Michel Deville-t tévedésből már-már nouvelle vague-os rendezőnek kiáltották ki 1959/60-ban. A Ma este, vagy soha Anna Karina második főszerepe volt, ugyanabban az évben készült, mint Godard egyetlen „derűs” vígjátéka, az Egy nő az nő, s egy házibuli féltékeny éjszakáján, mindvégig egyetlen lakásban játszódott: ha akarom, korai Godard vagy Chabrol. A hazug lány Macha Mérilt emelte ki az ismeretlenségből, egy szemkápráztatóan, a film ürességét már-már gazdaggá varázsló módon vágott komédiával. Deville persze inkább Jacques Becker (egykori mestere) útját követte, felszínesen bravúros párizsi neorealista, a szerelmi civódások fölényes impresszionistája. Godard és Chabrol féltékenyei mázsás súllyal a szívükön bohóckodnak, mint rémült gyerekek, Deville szeszélykirálynői magabiztos felnőttek. A papa mozijától mégis élesen megkülönböztette, hogy soványka történetét csak ürügyként használja, az a fontos számára, hogyan mondja el, s nem az, mit mondjon el. A hogyan azután eluralkodott a filmen: főképp váratlan képi „lerövidítésekből” állt, ugrásszerű vágásokból, a képzettársítás látszólag logikátlan uralmából. Deville állandó forgatókönyvírója hosszú ideig Nina Companeez volt: játékos csapongásának belső rendjét, gyors verbális humorban fürdő dialógusait neki köszönhette.

Később „csalódtak” Deville-ben, aki rengeteg elegyes filmet forgatott. De a nagyközönség és a filmgyárosok csalódtak az új hullámban is: rendezőnk pályája a leszálló ágban is követte Bazin tanítványaiét. Deville persze érzi a változást: dehogy Anna Karinát, most már Alain Delont meg Belmondót meg Brigitte Bardot-t kéri főszerepre. Közülük csak Bardot mondott igent, s egyik utolsó, fanyalogva fogadott filmje lett A medve és a baba.

Különböző műfajokkal próbálkozik: a bűnügyi film (főként ironikus tálalásban) már ekkor is kisérti, de hiába a szakmai biztonság, eredetisége, újszerűsége mintha elillant volna. Újból fel kell fedezni, de ehhez az kell, hogy előbb ő fedezze fel, most már tudatosan és véglegesen tehetsége lényegét. 1967-ben Delluc-díjat kap Benjamin (avagy egy szűz emlékei) című munkája. A XVIII. században vagyunk, Deville otthonában. Soha többé nem fogja elhagyni ezt az otthont. Hőseinek már rég fehér parókát kellett volna ölteniük, bármely mai történet ürügyén is marivaudage-okból kellene felépülni filmjeinek.

Úgy kellene kezdődniük, mint Joszeliani csinálja majd a Hold kegyeltjei bevezető képsoraiban, rokokós kertben, ancien régime-es ledér cinizmussal és ómódi naivsággal."

Bikácsy Gergely


Filmjei:

2005 - Un fil à la patte
2002 - Un monde presque paisible
1999 - La maladie de Sachs
1997 - La divine poursuite
1994 - Aux petits bonheurs
1992 - Toutes peines confondues
1991 - Contre l'oubli (segment "Pour Nguyen Chi Thien, Vietnam")
1990 - Nyáréjszaka a városban (Nuit d'été en ville)
1988 - Ártatlan gyönyör (La lectrice)
1986 - Fajankó (Le paltoquet)
1985 - Nyakunkon a veszély (Péril en la demeure)
1984 - Szabad szívek (tévéfilm)
1983 - Kölyökbanda (La petite bande)
1981 - Mély vizek (Eaux profondes)
1980 - Titkos utazás (Le voyage en douce)
1978 - Az 51-es dosszié (Le dossier 51)
1977 - L'apprenti salaud
1974 - A veszett birka (Le mouton enragé)
1973 - A kékruhás nő (La femme en bleu)
1971 - Raphael (Raphaël ou le débauché)
1970 - A medve és a baba (L'ours et la poupée)
1969 - Bye bye, Barbara
1968 - Benjamin ou Les mémoires d'un puceau
1967 - Zärtliche Haie
1966 - A veszedelmes szerep (Martin Soldat)
1966 - A Mona Lisa tolvaja (Il ladro della Gioconda)
1964 - Lucky Jo
1964 - Les petites demoiselles (tévéfilm)
1963 - L'appartement des filles
1963 - Egy asszonyért, egy asszonyért (À cause, à cause d'une femme)
1962 - A hazug lány (Adorable menteuse)
1961 - Ce soir ou jamais
1958 - Une balle dans le canon

« Utoljára szerkesztve: Január 29, 2015, 12:04 írta roquentin »
"Ennek a fiúnak semmilyen kollektív
jelentősége sincsen: éppen hogy egyén."

Nem elérhető Laokoon

  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 1119
  • -Kapott: 1344
  • Hozzászólások: 164
  • Nem: Férfi
    • E-mail
Re:Deville, Michel
« Válasz #1 Dátum: Február 14, 2015, 15:20 »
Lefordítottam Deville Lucky Jo c. filmjét, hamarosan megosztom a nagyérdeművel.