A A A A
A A A A
Szerző Téma: A modern film  (Megtekintve 6199 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető elleshar

  • aranypolgár
  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 591
  • -Kapott: 257
  • Hozzászólások: 175
  • Nem: Férfi
  • operatőr
A modern film
« Dátum: Július 05, 2011, 10:31 »


A modern film


Modern művészet, modernizmus, modern film


Alapkérdések: Történeti vagy tisztán poétikai kategória? Mozgalom, stílus, művészettörténeti képződmény?

A modern szó jelentése (modernus szóból fejlődött ki): ’éppen’, ’pontosan’, ’most’, ’ebben a pillanatban’, ’új’, ’aktuális’. Nemcsak valami, az addigihoz képest újat jelent, hanem olyat, aminek megjelenése nyomán a „régi” eltűnik, érvényessége megszűnik. „Ami modern mindig szemben áll egy múlttal, amely – hagyományosan, azaz a 19. századig – az antikvitáshoz kötődést jelentett.” (Kovács, 2005. 20)


„A »modern« kultusza a művészetben legalább az 1970-es évek elejéig tart, amikor is megjelenik a »posztmodern« fogalma, amely véget vet annak az elképzelésnek, hogy a művészet folyamatos esztétikai forradalmak során halad előre.(...) Ettől kezdve a »modern« a modernitás korának jelenségeire vonatkozik, és szigorú ellentéte a »klasszikussal« fokozatosan eltűnik. Így beszélhetünk már »klasszikus modernitásról« is, utalva az egykoron felforgató új művek örök esztétikai értékére.” (Kovács, 2005. 22.)

Modernizmus: Clement Greenberg, amerikai művészetkritikus nyomán elterjedt terminus. Az a művészettörténeti mozgalom, amelyik képes hitelesen kifejezni a kortárs világot. Igazi értékei: autenticitás és aktualitás. Történeti jelenség.

A modern film a művészfilm adaptálódása bizonyos történelmi-filozófiai kontextusokhoz, nem pedig az általános filmtörténet vagy „filmnyelv” fejlődésének eredménye.

A művészfilm sajátos filmkészítési gyakorlattá intézményesült, amely különbözött mind a kereskedelmi szórakoztatófilm-ipartól (az amerikai stúdiórendszerben gyakorolt filmgyártástól), mind pedig a filmes avantgárdtól (az intézményes formáktól független filmkészítői gyakorlattól).

Avantgárd és modernizmus elkülönítése: Peter Bürger szerint az avantgárd az a művészeti mozgalom a 20. században, amelyik tagadja a műalkotás önállóságát, és a művészetnek a mindennapi életbe való visszaintegrálását tűzi ki célul. „Míg az »esztétikai modernizmus« a művészetet független területnek fogja föl, az avantgárd műtársadalmi, politikai vagy filozófiai kiáltvány.” (Kovács, 2005. 26)

„Az avantgárd mozgalmak elitizmusa pontosan abból a kívánalomból származik, hogy a művész szellemi vezető legyen – nemcsak a művészet világában, hanem a hétköznapi életben is, melyet a művészet eszközeivel akar megváltoztatni. Ebben az értelemben az avantgárd mozgalmak lényegileg politikaiak, sőt sok esetben művészetellenesek.” (Kovács, 2005. 26)

Az avantgárdban a »modern« kultuszát egy forradalmi, aktivista hevület fűti, amelynek köszönhetően a művészeti programok túllépnek a művészeti kreativitáson, és jellemző módon el akarják törölni a határt a művészet és a társadalmi élet között.

20-as évek »történelmi avantgárdja«: a művészet tiltakozása az intézményesülés ellen, a 60-as évekbeli »neoavantgárd«: ennek a tiltakozásnak az intézményesülése. A hagyományos avantgárd egyaránt elutasította az esztétikum autonómiáját és a hétköznapi gyakorlat banalitását. A két korszak közötti folyamatosságot az biztosítja, hogy a neoavantgárd a művészet életbe való visszaintegrálásának gyakorlatát intézményesítette.” (...) „A művészet már nem egy eszményi birodalom, amely szemben áll a polgári élet banalitásával, s amely e szembenállásában romantikus gyökere volt mind a modernista eszképizmusnak, mind az avantgárd lázadásnak.” (Kovács, 2005. 27.)

A modern mint stílus: nemzetközi jelenség, nem tudunk egyetlen nemzeti kulturális hagyományt sem kiemelni ennek a stílusnak a háttereként. Ráadásul ideje szokatlanul hosszú (más irányzatok átlagideje 4-5 év). „A modern film nem annyira egy specifikus filmfajta, mint inkább a modern művészet egy sajátos formája.” „A modernista film két korszaka a művészettörténet két modernista vagy avantgárd korszakát követte.” (2005. 29.)

Kovács András Bálint szerint két modernista korszak:
1919–1929. „A húszas évek modernista filmje kísérlet volt arra, hogy a film művészi képességeit a modern képzőművészet céljaira használják föl. A húszas években ez a némafilm modern művészetének a létrehozatalát jelenti.”
1959–1975. „A filmi modernizmus második korszaka a hangosfilm művészeti gyakorlatának modernizációja volt, a második modernista művészeti korszak esztétikai elvei szerint.”

„Nemcsak egy másfajta világ absztrakt művészete volt ez a második világháború után tíz évvel, hanem mások voltak a művészet referenciái is. A festészet és a zene helyett a második periódusban a film a korai némafilm két „fő ellenségére”, a színházra és az irodalomra támaszkodott. Míg a korai modernizmus művészeti célja a film tiszta vizuális formájához való eljutás volt, a második modernista hullám –absztrakt formáival – a tisztán mentális filmes ábrázoláshoz kíván eljutni. Azonban a fő különbség a két korszak között az, hogy a korai modernizmus egy egységes szellemiségre épült, míg a késői modernizmust jelentősen befolyásolták azoknak a kulturális helyzeteknek a „mentális reprezentációi”, amelyek a világ különbözőrészein a modern filmrendezők számára elérhetők voltak.

Mindkét modern korszak végén találunk egy jelentős technológiai változást: aszinkronhang az 1920-as években, a digitális kép az 1970-es években. Mindkét technológiai fejlesztés jelentős módon megváltoztatta a film természetére és jövőjére vonatkozó elképzeléseket. Mindkét modernista korszak azoknak a modernistamozgalmaknak a végén jelent meg, amelyekhez csatlakoztak, és mindkettőnek a filmtechnika jelentős fejlődése vetett véget, ami arra enged következtetni, hogy a technológiai innovációt először a kommerciális szórakoztatóipar használja ki, és csak később a művészfilmipar, továbbá hogy ezek a technológiai innovációk csak külsőművészeti hatásra kezdtek szerepet játszani a modern film kialakulásában. Az a tény, hogy ezeket a korszakokat „modern”-nek nevezzük, a modern művészet általános esztétikai vonásainak megjelenését jelentik a filmművészetben. Ezen túlmenően viszont a modern filmet mint specifikusan filmes jelenséget kell elemeznünk.” (2005. 31.)


ALAPVETŐ JELLEMZŐK:

Szubjektív, intellektuális, önreflexív, absztrakt, nem narratív. Szoros kapcsolatban áll a „szerző” fogalmával, szerzői filmnek is szokták nevezni. (Modern„szerzői film.” Vö. Bordwell: „művészfilmes elbeszélésmód.”)

Greenberg szerint a modernizmus általános vonása: az esztétikai önreflexió. A modernizmusban az esztétikai dimenzió kiemelt jelentőségét látja, eredetében a hétköznapi élet dimenzióitól való elszakadást. A művész kivonulása a társadalmi és a politikai színtérből jelentősen hozzájárult a modernizmus absztrakt voltához. „A modern (művészet) nem egy új társadalom felé fordulás, hanem egy bohém világba való emigráció.”

Gilles Deleuze elmélete a modern filmről: „A különbség a klasszikus és a modern film között, mondja Deleuze, abban keresendő, ahogy a mozgást és az időt kezelik. A klasszikus film az időt a mozgáson keresztül formálja meg.” „A klasszikusfilm gyökerei a hagyományos történetmesélésben vannak, amelyben folyamatos időkeret és egy lehatárolt térrészlet jelenti a cselekmény egységének az alapjait. Deleuze ezt az egységet »szenzomotorikus kör«-nek nevezi, és ezen azt érti, hogy a klasszikus filmben a percepciót automatikusan követi egy akció, vagy egy akciót egy reakció.” (Kovács, 2005.66.) 

A klasszikus elbeszélőfilm szituáció–akció–új szituáció szerkezetét felváltó filmtípusához képest megjelenő változások a modern filmelbeszélésben: nincs olyan átfogó, meghatározó szituáció, ami egy döntő akcióban csúcsosodna ki. 

„A modern filmben megszakad a szenzomotorikus kör, az akció nélkül maradt percepció önálló értéket nyer. A modern film »tiszta optikai és hangi helyzetekkel«dolgozik, ami azt jelenti, hogy a képek, amelyeket a modern filmben látunk, nem implikálnak közvetlen cselekményt. A percepciókat nem a cselekvés logikája, hanem belső mentális folyamatok irányítják. A modern filmek képsoraiban nem a cselekvéslogikája jelenik meg, hanem az, ahogy különféle mentális alakzatok (gondolatok,álmok, fantáziák) megszületnek. Mivel ez a folyamat független a fizikai cselekvéstől,amely ezért nem szabályozza a mentális folyamatok idejét, a modern filmben az idő,mentális formákon keresztül, legtisztább állapotában áll előttünk. A történelmi idő, a klasszikus film akcióideje a modern filmben »transzcendentális« idővé válik, a mentális folyamatok idejévé. Ha a klasszikus filmet az akció-reakció egysége miatt egy szerves rendszernek fogjuk fel, akkor a modern film »kristályos szerkezetű«, az»időkristályok« – azaz a megformált mentális folyamatok – miatt, amelyek végtelenvariációk és többszörözések által kapcsolódnak egymáshoz. Deleuze számára a modern film a gondolkodás legjobb reprezentációja a modern világban.” (Kovács,2005.66.) 

Deleuze szerint a modern filmművészet kialakulása a neorealizmussal kezdődik: „a filmtől független hatást a háború utáni helyzet hozta lerombolt vagy éppen épülő városaival, rendezetlen területeivel, bádogvárosaival (…) kiürített hatalmas tereivel,dokkjaival, raktáraival, gerenda- és vashalmaival.” (Deleuze, A mozgás-kép, 2001.162)   Szétszórt, hézagos valóság jelenik meg, töredékes, szétdarabolt találkozások sorozata. Pl. A biciklitolvajokban „az eső mindig megszakíthatja vagy elterelheti a véletlenszerű kutatást és a férfi és a gyermek bolyongását. Az olasz eső a holtid) és a lehetséges megszakítás jelévé válik. A biciklilopás vagy az Umberto D. jelentékteleneseményei is még életbe vágó jelentőséggel bírnak a főhősök számára. Viszont Fellini Bikaborjakja már nemcsak az események jelentéktelenségéről tanúskodik, hanem egymásra következésük bizonytalanságáról is.” (2001. 276) 

A LEBEGŐ TÉR megjelenése a modern filmben. Kétfajta állapota van: a) a szétkapcsolódás (kötődés nélküli terek), b) a kiüresített tér, az üres terek.

„A lebegő tér nem egy minden időtől és tértől elvont egyetemesség. Egy tökéletesen szinguláris tér, amelyik csupán elveszítette homogenitását, azaz metrikusviszonyainak elvét, illetve a saját részei közötti kapcsolatot, úgy hogy az illesztések végtelen számú módon történhetnek. Az ilyen virtuális kapcsolatú tér, a lehetséges tiszta helyként van megragadva.” (Deleuze, 2001. 148) 

Az akció-kép válsága: „az alakok egyre kevésbé kerültek »motiváló« szenzomotoroshelyzetekbe, inkább csak sétáltak, kódorogtak, csavarogtak”   pusztán optikai és akusztikai helyzetekben jelentek meg. 

„Az akció-kép ekkor széthullott, miközben a meghatározott helyek elmosódtak, s helyeiket lebegő tereknek adták át, ahol a félelem, az elszakadás, ugyanakkor a frissesség, a rendkívüli sebesség és a végtelen várakozás modern affektusai alakultak ki.” (Deleuze, 2001. 162)


[Képek Antonioni A kaland, Fellini: La dolce vita, Antonioni: Vörös sivatag, Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban című filmjeiből.]

Az akció-képet felváltó típusban: a diszperz szituáció, gyenge kapcsolatok, a kóborlásforma, a klisék tudatossá válása (Deleuze, 2001. 274)

A MODERN FILM ALAPVETŐ STÍLUSFORMÁI:
A klasszikus narratív szerkezet átírásai:
a) a nyitott (végű) történetek kedvelése,
b) történetmondási sémák felforgatása (pl. a véletlen, a banalitás szerephez juttatása révén), a film noir mint a klasszikus film dekonstrukciója, a modernfilm előfutára
c) a szubjektivitás eluralkodása (a fabula elbizonytalanodása), tudatfolyam-szerű filmelbeszélés
d) radikális folyamatosság (pl. Antonioni, Resnais, Tarkovszkij filmjei) és radikálisdiszkontinuitás a történetmesélésben, fragmentáltság (Bertolucci, Godard)
e) szeriális elbeszélés (Tarkovszkij: Tükör, Alain Robbe-Grillet művei)
f) minimalizmus (Antonioni, Chantal Akerman) -> a Semmi mint komplex modernszimbólum („másik”-ja mindig: a végtelen, a teljesség) (Fellini, Antonioni, stb.)
g) az utazásra mint elbeszélőformára és szimbólumra épülő filmek (modernpikareszk) 

Műfaji minták átírása:
a) modern melodráma (Fellini korai filmjei),
b) metafikciós detektívtörténet (Blow Up),
c) műfajparódia (Godard, Truffaut, Malle, Lindsay Anderson stb.),
d) szatíra (a modern életformáról, pl. Tati) 

Naturalista formák: poszt-neorealizmus (Pasolini), cinéma vérité (a naturalizmus önreflexív változata), az ún. új hullámos stílus. 

Ornamentális és teátrális formák (gyakran folklór/népi kultúra hatások is)(Fellini: Róma, Satyricon, Casanova, Pasolini: Médea, Oidipusz király, Szergej Paradzsanov filmjei, stb.) 

Reflexivitás és absztrakció (pl. festői képkompozíciók, parafrázisok révén)


[Képek Antonioni: Vörös sivatag, Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban, A megalkuvó
című filmjeiből.]

« Utoljára szerkesztve: Július 05, 2011, 14:12 írta elleshar »

Nem elérhető elleshar

  • aranypolgár
  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 591
  • -Kapott: 257
  • Hozzászólások: 175
  • Nem: Férfi
  • operatőr
« Utoljára szerkesztve: Szeptember 03, 2014, 20:56 írta roquentin »

Nem elérhető elleshar

  • aranypolgár
  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 591
  • -Kapott: 257
  • Hozzászólások: 175
  • Nem: Férfi
  • operatőr
Re:A modern film
« Válasz #2 Dátum: Július 05, 2011, 10:33 »


1964

1965

1966

1967

1968

1969

Franciaország
















Playtime
A kínai lány
Weekend
Mouchette
Muzsika
A lepkegyűjtő
Emlékül Marie




A hazug ember
Szeretlek, szeretlek
A vidám tudás








Keleti szél
A szűz ágya
Szelíd asszony
Éjszakám Maudnál
Őrült szerelem





Olaszország



























Lengyelország


A saragossai kézirat











Minden eladó
Légyfogó

Svédország
491







Persona
Itt a te életed








Nagy-Brittania



A megboldogult






Ulysses
Szegény tehén








Szovjetunió












Különleges kiállítás






Bunuel









Csehszlovákia



































Magyarország




Hideg napok
Apa
Tízezer nap











NSZK






Nincs békülés
Ő





Az ifjú Törless
Búcsú a tegnaptól





Anna Magdalena Bach






A vőlegény, a színésznő és a strici
Vadászjelenetek
Életjelek



Spanyolország





A vadászat
Kilenc levelezőlap







A gyönyörök kertje

Makavejev



















Svájc
« Utoljára szerkesztve: November 14, 2015, 14:21 írta roquentin »

Nem elérhető elleshar

  • aranypolgár
  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 591
  • -Kapott: 257
  • Hozzászólások: 175
  • Nem: Férfi
  • operatőr
Re:A modern film
« Válasz #3 Dátum: Július 05, 2011, 10:34 »


1970

1971

1972

1973

1974

Franciaország
Belső sebhely





Éden, és aztán
Traffic




Minden rendben





A mama és a kurva






Olaszország


















Lengyelország



Mennyegző
   




Szanatórium


Svédország








Nagy-Brittania


Családi élet



Szerencse fia

Szovjetunió
Szent Iván éjszakája




Hosszú búcsúk


Solaris
Terefere



Bunuel











Csehszlovákia









Magyarország










NSZK
Whity
Amerikai katona
A dögvész istenei
Ingolstadti úttörők
Még a törpék is


A kapus félelme tizenegyesnél
Óvakodj a szent kurvától












Spanyolország




A kaptár szelleme



Makavejev







Svájc
Tegyetek mindent

Ma éjjel



La paloma

Görögország


36 napjai





Belgium
Hotel Monterrey
« Utoljára szerkesztve: Április 10, 2015, 12:56 írta roquentin »

Nem elérhető elleshar

  • aranypolgár
  • hiperaktív
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 591
  • -Kapott: 257
  • Hozzászólások: 175
  • Nem: Férfi
  • operatőr
Re:A modern film
« Válasz #4 Dátum: Július 05, 2011, 10:34 »
1975

1976

1977

1978

Franciaország
Kettes szám

Hogy s mint?

A teherautó



Olaszország
Hétszépség






Lengyelország







Svédország







Nagy-Brittania







Szovjetunió







Bunuel






Csehszlovákia







Magyarország







NSZK
Küsters mama
Félelem a félelemtől


Fortini cani

Az idő sodrában

Hitler







Spanyolország






Makavejev







Svájc

Az angyal árnyéka





Görögország


A vadászok



Belgium

A táblázat forrása:
Kovács András Bálint: A modern film irányzatai
« Utoljára szerkesztve: Október 23, 2014, 15:30 írta halabar »

Nem elérhető jalshagar

  • aranypolgár
  • mondja a magáét
  • *****
  • Köszönetek
  • -Adott: 2180
  • -Kapott: 832
  • Hozzászólások: 708
    • E-mail
Re:A modern film
« Válasz #5 Dátum: Október 25, 2011, 20:51 »
Csinos!

A KAB-könyv remek, Amerikában is nagy sikere volt.